„Bukaresti béke (1918)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →A szerződés: kis |
→A szerződés: retro 1812 |
||
25. sor:
[[Fájl:French caricature on the Romanian-German Peace Treaty.jpg|bélyegkép|jobb|200px|Francia karikatúra a bukaresti békéről: [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos]] tőrt tart a Romániát jelképező nő nyakához, míg másik kezével a békeszerződést mutatja felé]]
A fegyverszüneti megbeszélések [[Foksány]]ban kezdődtek meg 1917. december 7-én, majd 9-én aláírták a fegyverszüneti okmányt. A román vezérkar bízott abban, hogy a frissen alakult [[Ukrajna]] segít még nekik egy ideig, ám 1918. február 9-én az ukránok megkötötték a békeszerződést. A románok sem tehettek ezután másként, így már másnap, február 10-én békét kértek. Február 24-én a német kormány megbízottjai átadták a békeszerződés főbb pontjait tartalmazó dokumentumokat, majd március 5-én a két fél előzetes békét kötött a Bukarest melletti [[Buftea|Bufteában]]. A román csapatok ezután megszállták
A szerződés 8 fejezetre volt osztva, és ezek határozták meg Románia további helyzetét. A hadsereget 10 hadosztályra korlátozták, ebből csupán a besszarábiai kettő maradhatott teljes harci létszámon, a Moldvában lévő nyolcnak békelétszámot írtak elő, ezzel {{szám|32000}} főben maximálva a román hadsereget. A hadiflotta teljes készültségben maradhatott. Romániát területi veszteségek is érték, ugyanis [[Dobrudzsa|Dobrudzsát]] a [[Duna-delta|Duna-deltáig]] át kellett adniuk [[Bulgária|Bulgáriának]], ezen kívül a [[Kárpátok]] környéki keskeny, gyengén lakott sávot - {{szám|5113}} km²-nyi területet - az Osztrák–Magyar Birodalomnak, amelyből {{szám|3249}} km² került Magyarországhoz. Viszont a békében hallgatólagosan Romániának adták Besszarábiát, amely az előbbiekkel szemben sűrűn lakott, jó termőföldű terület volt. A szerződés értelmében minden vallási felekezet egyenrangúvá vált, így elméletileg a [[zsidók]] helyzete is rendeződött. Románia azonban megszállás alatt maradt, amelyet a központi hatalmak maximum hat hadosztálya látott el. A békeszerződés azonban gazdasági intézkedéseiben igen súlyos tehernek bizonyult, így például a teljes román [[kőolaj]]termelést német cégek kezébe adta volna, illetve kötelezte Romániát, hogy pár éven keresztül adja át élelemfeleslegét a központi hatalmaknak, és több háborús üzem bérbeadására is sor került. Ezek miatt nevezték a románok „rablóbékének” a szerződést.<ref>{{Opcit|n=Raffay Ernő|o=185–186}}</ref>
| |||