„Tóth Sándor (zoológus)” változatai közötti eltérés

Összes munkálatait az Akadémiai Almanach 1863. évf. 255-256. old. és Szinnyei Repertóriuma III. kötet sorolja fel.

 

1828. február 16-án született Debrecenben. Apja jómódú tímármester volt, aki feleségével a legteljesebb egyetértésben szigorúan nevelte fiát. Tóth Sándor a debreceni főtanodában 1835-ben kezdte iskoláit. Kitűnt tehetségével és szorgalmával. Apját 10 éves korában elvesztette. Ez, valamint anyja másodszori férjhezmenetele mély hatást gyakorolt reá. Komorrá, merengővé vált, nem tudott örülni, nem játszott, bánatát lelke elfoglaltságával igyekezett enyhíteni.

 

Éles eszével, szorgalmával, kitartásával már 13 éves korában messze felülmúlt a iskolatársait. Nagy hajlama volt a természet szépségeinek meglátására, az azokban való gyönyörködésre. Minden segítség nélkül anyja kertjéből olyan változatos és szép kertet alkotott, hogy azt mindenki, még a hivatásos kertészek is érdemesnek tartották a megnézésre. Később Tóth Sándor gyümölcsfa nemesítéssel is foglalkozott. Nem a kortársait, hanem az idősebbeket kedvelte, sőt baráti kötelék fűzte hozzájuk, hiszen tőlük tanulni tudott. 1845-ben mint bölcsésztan hallgató tanártól, Cséri Nagy Imrétől – akitől az ásványtant és növénytant tanulta – kapta az indítékot az ásványok és növények gyűjtésére. Több mint 100 fajból álló növénygyűjteményéért tanára meg is jutalmazta. Még nagyobb hatással volt reá LUGOSI JÓZSEF, aki az állattan területén vezette Tóth Sándort: a madarak és rovarok gyűjtésére buzdította. 1847-ben bölcsészetet és vegytant hallgatott. Az őszi szünetben Nagybányán órákat adott a bölcsészetből, és számos rovart, növényt és 900 db ásványt gyűjtve tért haza Debrecenbe.

 

1848-ban, első éves tanulmányait befejezve, nyáron a debreceni vöröspántlikás önkéntesek között vett részt a szabadságharcban. Bátorsága, ügyessége, gyorsasága következtében csakhamar a 65-ik zászlóalj tisztje lett. Amikor Damjanich az aradi várat átadta, mint főhadnagy tette le a fegyvert. Egy véletlenül kezébe jutott komáromi útlevél mentette meg a besorolástól. A táborban mindig vele voltak növénytani és állattani kézikönyvei és francia nyelvtana. Szabad idejében nemcsak ezeket olvasta, hanem gyűjteményét is állandóan gyarapította.

 

Orvosi tanulmányokat szeretett volna Pesten folytatni, de anyja megtagadta tőle a tanulmányi költségeket. Kénytelen volt Debrecenben maradni. Teológiai és jogi előadásokat hallgatott, közben diákok tanításával szerzett magának pénzt. 1850 őszén SZŐKE JÁNOS sógorával egy kétkerekű lovaskocsin Erdély nagy részét bejárta, közben természeti és történeti nevezetességeket figyelt meg, és gyűjteményét is gyarapította. Később megfigyelései közül ismertette a Réz-hegység növényi, állati és ásványföldtani érdekességeit. Vasakarattal tört orvosi tanulmányai elérésére. 1851-ben jó jövedelmű tanítóság kínálkozott számára, ezért a teológiai tudományokkal, a görög és héber nyelvvel behatóan foglalkozott. Szabad idejében, pihenőjében a növény- és állattant művelte. Korán reggel a növénytan és állattan hallgatóival bejárta a távoli réteket, erdőket. Azután rendszeresen elment a teológiai előadásokra. Sokoldalúságára jellemző, hogy 25 éves korában a villamosságról írt pályamunkájával 50 Ft jutalmat nyert.

 

 

Egyik alkalommal a Váci út környéki mezőkön gyűjtés közben Tóth Sándor összetalálkozott a szintén ott gyűjtő CHYSER KORNÉLlal, aki nála fiatalabb, de 2 évvel idősebb hallgató volt. Szoros barátság alakult köztük. Elhatározták, hogy életüket az állattannak szentelik, és a hazai, különösen a pesti kagylósrák faunát fogják tanulmányozni. Munkálkodásuk eredményéről a Természettudományi Társulat (Társulat) 1857.március 6-i szakülésén tartottak előadást, és cikkük a Magyarhoni Természetbarátban jelent meg 1861-ben. Ezután azonban TÓTH és CHYSER útja elvált egymástól. Eleinte tudományos felfogásuk és érdeklődésük különbözősége okozta ezt, később a társas életi súrlódások és versengések mélyítették köztük a szakadékot. Ettől kezdve TÓTH önállóan dolgozott, és bár nélkülözte a baráti körben felmerült véleménycserét, a szétválás előnyére vált. Ezt bizonyítják a Társulat 1858-1862-ben tartott szaküléseinek jegyzőkönyvei. A rendkívül szorgalmas és sok reményre jogosító Tóth Sándor 4 előadást tartott a kerekes férgekről és azok bonctani viszonyairól.

 

 

 

1862 augusztusában néhány hétre Dernára utazott, hogy az ottani, a hírlapokban is közölt földrengést tanulmányozza. Kutatásainak eredményeit az 1862. október 22-i szakülésen adta elő a helyszínen gyűjtött kénfajták, kénsavas ammóniák és kiégett tárgyak bemutatásával. Gyenge, szakadozott hangja, lankadt magatartása, bágyadtsága vésztjóslóan jelezte már a hamarosan bekövetkező véget. Még remény volt reá, hogy felépül, de „túlságos buzgalma ezen reményt végképp meghiúsította " – mondta róla BALOGH KÁLMÁN megemlékezésében. Hiába kérik barátai, a tanítással nem hagyott fel. November egyik pénteki napján a következőket mondta BALOGH KÁLMÁNnak: „Kérd meg MARKUSOVSZKYt, hogy a jövő hét szerdáján látogasson meg, de előbb nem, mert hamarább nincs időm". Még 10 napig feküdt, tüdőgümők és gömős hártyalob következtében 1862. november 22-én fejezte be eredményekben gazdag és a tudományos kutatatások területén még további reményeket ígérő életét.