„Diósgyőr-Vasgyár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Link. jav. |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
109. sor:
Miskolc három és fél évtizedes önállósodási törekvései (a város 1848-tól rendezett tanáccsal bíró mezőváros volt és a diósgyőri koronauradalomhoz tartozott) 1909. január 1-jén, [[Szentpáli István]] polgármestersége idején értek be: a megyei alárendeltségből törvényhatósági jogú várossá lépett elő.{{refhely|Dobrossy István 1995 – Szentpáli|26. oldal}} A [[Nagy-Miskolc]] elképzelés, azaz hogy a környező településeket (közte természetesen Diósgyőr-Vasgyárt is), amelyek sok szállal kapcsolódtak Miskolchoz, közigazgatásilag kapcsolják a városhoz, már ebben az időben fel-felmerült. Ez megfogalmazott programmá [[Halmay Béla]] idején vált, aki már a beiktató beszédében szólt a Nagy-Miskolc gondolat végigviteléről,{{refhely|Dobrossy István 1995 – Halmay|41. oldal}} ami azonban neki és a következő néhány polgármesternek még nem sikerült. Csak 1945 januárjában, [[Gálffy Imre]] idején csatolták rendeletileg Miskolchoz Diósgyőrt a Vasgyárral együtt, [[Hejőcsaba|Hejőcsabát]] és [[Miskolctapolca|Tapolcát]].{{refhely|Dobák Judit 2009|7. oldal}}
Diósgyőr-Vasgyár ettől kezdve Miskolc része lett, és a gyár a szocialista nagyipar egyik vezető vállalata lett. Miskolcon létrehozták a [[Miskolci Egyetem|Nehézipari Műszaki Egyetemet]], a technikusképzés szükségessége életre hívta a Vasgyárban a [[Gábor Áron Kohó- és Öntőipari Technikum|Kohóipari Technikumot]] az Árok utca 11/b. szám alatt (későbbi Bolyai Farkas u. 10.), és a szakmunkásképzés céljára új [[Diósgyőr-Vasgyári Szakképző Iskola|ipari tanuló intézet]] (akkoriban MTH néven emlegették az intézményt, minthogy a felügyeleti szerv a Munkaerőtartalékok Hivatala volt) is épült a Téglagyári utcában, a [[Diósgyőr-vasgyári római katolikus templom|római katolikus templommal]] szemben. Az 1960-as években megindultak Miskolc-szerte a nagyipari lakásépítkezések, és a kolóniából sok család költözött el összkomfortos panellakásokba, pedig addig ilyen tendencia nem volt tapasztalható{{refhely|Dobák Judit 2008|6. oldal}}, és helyükre alacsonyabb szocializációjú családok érkeztek. A kolóniával maga a város sem tudott, tud mit kezdeni, a kezdetben még élő helyi és ideiglenes műemlékvédelem még védte az épületeket, de ez nem sokáig tartott. Mivel az egyes épületek önmagukban nem képviselnek értéket, megtartásuknak csak egyben, a lakótelep egészének megőrzésében lenne értelme. A védettség hiányában a házak, a kolónia állapota folyamatosan romlik. A tisztviselői házakat a tulajdonosok szabadon, minden szabályozás nélkül alakítják, bővítik, korszerűsítik, míg más, a kevéssé komfortos egykori munkásházak kategóriáján belüli lakások állapota a 2010-es évekre rendkívüli mértékben leromlott. A [[Szinva]] melletti, ún. számozott utcák környéke „a város szociálisan egyik leghátrányosabb területe, napi szintű problémákat görget maga előtt”<!-- (lumpenesedés!)-->.{{refhely|Dobák Judit 2008|45. oldal}} Elbontása napirenden van,<ref>[http://minap.hu/cikkek/megkezdodott-szamozott-utcak-bontasa Megkezdődött a Számozott utcák bontása is]</ref>
== Közlekedés ==
| |||