„Stanley Kubrick” változatai közötti eltérés

Kubrick [[1928]]. [[július 26.|július 26]]-án született [[Bronx]]ban, [[New York]]ban, az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban, Jacques Kubrick és felesége, Gertrude (született Perveler) első gyermekeként. A második gyermek, Barbara, [[1934]]-ben jött a világra. Jacques, akinek szülei osztrák, román, lengyel gyökerekkel rendelkező [[zsidók|zsidó]] bevándorlók voltak, sikeres orvosként dolgozott. Amikor Kubrick 12 éves lett, édesapja megtanította sakkozni, és ezt a kedvtelését egész életében gyakorolta. Tizenhárom évesen Jacques vett Stanley-nek egy [[Graflex]] kamerát, és felkeltette Kubrick érdeklődését az életképek fotózása teréniránt. Ekkoriban kezdte érdekelni a [[Dzsesszdzsessz|jazz]], és elhatározta, hogy dobos lesz. 17 éves volt, mikor iskolába menet lefényképezte a [[Franklin D. Roosevelt]] halálhírét hirdető újságos standotújságosstandot a gyász miatt bánatos újságárussal. A képet elküldte a ''Look'' magazinnak, mely azon nyomban felbérelte fizetett fotóriporternek bérelte a tizenéves Kubrickot.

Filmezéssel az [[1950-es évek]] elején kezdett foglalkozni. Kezdetben amatőr dokumentumfilmeket csinált (''[[Day of the Flight]]'', ''[[Flying Padre]]'') melyeket egy amatőr kamerával maga fényképezett, vágott és rendezett. [[1953]]-ban félig amatőr módon elkészítette első nagyjátékfilmjét, ''[[Fear and Desire]]'' címmel.

Az áttörést negyedik filmje, az [[1957]]-es ''[[Dicsőség ösvényei]]'' ''(Paths of Glory)'' (még mindig "független"„független” produkció) jelentette Kubrick számára. A [[Kirk Douglas]] főszereplésével készített, kritika által elismert háborúellenes filmben jelennek meg először a Kubrickra jellemző filmes technikák, mint például a hosszú, "bolyongó"„bolyongó” snitt (ezúttal a lövészárokban). Mivel a filmben kedvezőtlenül tüntette fel a francia hadvezetést így, a filmet Franciaországban hosszú évekig nem lehetett bemutatni. Ezen a forgatáson ismerte meg harmadik feleségét is, akivel leélte hátralévő életét (a film végén ő az éneklő német lány). 1960-ban szintén Kirk Douglas főszereplésével készítette Kubrick egyetlen "hollywoodi"„hollywoodi” filmjét, az ókori rabszolgalázadásról szóló ''[[Spartacus (film, 1960)|Spartacus]]''-t. A film rendezésére maga Douglas kérte fel Kubrickot, miután összeveszett az eredeti rendezővel, [[Anthony Mann]]-nel. Mivel Kubrick csupán "beugrott"„beugrott” a magas költségvetésű hollywoodi eposz rendezői széke mögé, se a forgatókönyvbe, se a film stílusába nem volt beleszólása. Ő maga is az egyik legrosszabb élményének nevezte a filmet, és megesküdöttmegfogadta, hogy többet nem dolgozik ilyen körülmények között, azonban a film sikere számos (az addig zárt) ajtót nyitott meg a fiatal rendezőnek.

[[1962]]-ben Kubrick Angliába utazott, és itt forgatta le a [[Vladimir Nabokov]] híres-hírhedt regényéből készített ''[[Lolita (film, 1962)|Lolitá]]''-t. Kubricknak olyannyira megtetszett a helyi filmkészítési módszer, továbbá az, hogy társproducerként saját kezet kap filmjei elkészítésében, hogy úgy döntött, ebben az országban telepszik le és dolgozik tovább. Továbbá ebben a filmben rendezte először [[Peter Sellers]]t, aki a két évvel későbbi ''[[Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni]]'' című alkotásában is főszerepet játszik. A ''Lolita'' hatalmas botrány volt -– főleg a katolikus közösség számára -–, de jó reklám volt a filmnek. A ''Dr. Strangelove'' elismerő kritikái után Kubrick érdeklődése a [[science fiction]] felé fordult. Azt tervezte, hogy elkészíti a "közmondásosan„közmondásosan jó sci-fi filmet"filmet”. A tervhez segítségül hívta az angol- – srí  lankai sci-fi-írót, [[Arthur C. Clarke]]-ot, hogy írjon számára egy regényt. Clark egy korábbi novelláját vette alapul és azt dolgozta át Kubrickkal. Kettejük közreműködésével 4 éven keresztül készült a minden addigi konvenciót és technikai fogást felülmúló, máig a műfaj legnagyobb klasszikusának tartott ''[[2001: Űrodüsszeia]]'' ''(2001: A Space Odyssey)'' ([[1968]]). Kubrick első és egyetlen Oscar-díját a film vizuális effektjeiért kapta. Három évvel később – miután Napóleonról készítendő filmje ötletéről lemondott a témában őt megelőző másik Napóleon -film miatt – Kubrick jóval alacsonyabb költségvetésből elkészítette az [[Anthony Burgess]] kultuszregényéből ''(Gépnarancs)'' adaptált – azóta kultuszfilmmé vált – ''[[Mechanikus narancs]]''-ot, mely szintén a jövőben, egy anti-utópisztikus Angliában mutatja be a viselkedés-kontroll "bűn„bűn-kiölő"kiölő” terápiájának kétes hatásait. A film kendőzetlen brutalitása és a szexualitása miatt hamar botrányokat szült. Angliában számos bűnesetet a filmnek tulajdonítottak, és a rendező sok negatív sajtót és fenyegető levelet kapott. Kubrick saját maga vonta vissza a brit forgalmazásból 16 héttel a bemutató után, így egészen haláláig nem lehetett moziban látni. Az(Meglehetősen rendhagyó, hogy egy forgalmazó teljesítseneleget tegyen egy ilyen rendezői kérést az meglehetősen rendhagyókérésnek.)

Kubrick innét kezdve ritkábban, 5-10 évente készített filmeket. Az [[1975]]-ös, kevésbé ismert ''[[Barry Lyndon]]'' egy [[William Makepeace Thackeray]] regényen alapuló [[18. század]]i [[pikareszk]], mellyel Kubrick – hasonlóan a ''2001: Űrodüsszeiá''-hoz – a "tökéletes„tökéletes kosztümös filmet"filmet” akarta elkészíteni. A háromórás alkotás sajátossága, hogy a hitelesség kedvéért minden jelenetet természetes fénynél vettek fel, így a belsőterekbenbelső terekben a gyertyás jeleneteknél is segéd lámpáksegédlámpák nélkül dolgozott. Erre egy speciális (eredetileg NASA-nak készült) [[Zeiss]] objektívet használt, amely (f0,7) fényérzékenységével lehetővé tette a gyéren világított jelenetek fogatását. A film végül negatív kritikákat kapott a bemutató után, és nem lett kasszasiker.

A [[Stephen King]] horror-bestselleréből készített ''[[Ragyogás (film, 1980)|Ragyogás]]'' ''(The Shining)'' ([[1980]]) ismét kultuszfilmmé vált, köszönhetően Kubrick mesteri feszültségteremtő- képességének, illetve [[Jack Nicholson]] és a főbb színészek tökéletes játékának. Habár magaMaga King ugyanakkor elégedetlen volt vele,; szerinte Kubrick – mint általában minden filmjében – túlságosan eltért az irodalmi alapanyagtól. (King irányításával később egy tévés minisorozatban szinte betűre pontosan adaptálták a regényt.)

Kubrick már a '80-as évek elején foglalkozni kezdett egy, a [[vietnámi háború]] borzalmait, semleges szempontból megörökítő film ötletével, azonban – olyan filmek, mint az ''[[Apokalipszis most]]'' vagy ''[[A szakasz]]'' hatására – a projektet évekig pihenni hagyta. Végül [[1987]]-ben készült el a részben igaz történet – [[Gustav Hasford]] emlékiratai – által inspirált ''[[Acéllövedék]]'' című film.

A '90-es évek elején Kubrick ismét sci-fit akart forgatni, [[Brian Aldiss]] novellájából, ''A szuperjátékok kitartanak egy nyarat''-ból készítette el az ''[[A. I. – Mesterséges értelem]]'' című film terveit. Azonban a film végül nem körvonalazódott, részben mert Kubrick nem találta elegendőnek a rendelkezésre álló technológiát. Végül halála után, [[Steven Spielberg]] rendezésében valósult meg a film terve még Kubrick korábbi kérésére.

12 évvel utolsó rendezését követően forgatta Kubrick utolsó filmjét, az [[1999]]-es ''[[Tágra zárt szemek]]''et, mely [[Arthur Schnitzler]] botránykönyve alapján egy New York-i orvos ([[Tom Cruise]]) és felesége ([[Nicole Kidman]]) a szexuális fantáziák és rejtett szekták világában tett utazását mutatja be. [[1999]]. [[március 7.|március 7]]-én Kubrick szívrohamban meghalt, így a film premiertfilmpremiert már nem érte meg.