„Ötvösség” változatai közötti eltérés

45 bájt törölve ,  11 hónappal ezelőtt
Magyarországon a 15. századtól kezdve virágzott az ötvösművészet, főleg a [[Felvidék]]en és [[Erdély]]ben. Külön említést érdemelnek a 15. századból a gótikus ízlésben készült kelyhek, amelyeket speciális magyar díszítő eljárással, a sodronyzománccal díszítettek. A 16. században Nürnberg és Augsburg ötvöseinek hatása alatt dolgoztak az itthoniak, legjobb a [[kassa]]i [[Anthonius]] mester, a [[lőcse]]i születésű [[Khuen János]].
 
A 17. században a barokk stílus égisze alatt alkotó hazai ötvösművészek: Zomor Mihály, Hahn Sebestyén, a kassai Lippai János, a [[Selmecbánya|selmeci]] Weigl Bertalan. A 18. században a lőcsei [[Szilassy János]], a 19. század első felében a pesti [[Giergl Alajos]], a besztercebányai [[Libay Sámuel]] és [[Szentpétery József]] ötvösművészete volt híres. A 19. század végén [[Hibján Samu]] és [[Tarján Oszkár|Tarján (Huber) Oszkár]] készítettek részben történeti stílusú, részben modern törekvésű ötvösműveket.<!-- [[Háry Gyula, az ötvösség szempontjából az volt az ő tevékenysége, hogy]] kitűnő rajzokat készített ötvös munkákról, amelyekről aztán fa- vagy rézmetszetek készültek, s ezek révén publikálták azokatmelyeket a milleniummi kiadványokban közöltek 1896-ban.-->
 
A 20. század elején [[Zutt Richárd]] ötvösművész teremtett új, modern iskolát, német hatás alatt. Az [[éremművészet]] első jelentős hazai alkotója [[Beck Ö. Fülöp]] ötvös-éremművész volt, de öccse, [[Fémes Beck Vilmos]] (1885–1918) ötvös-éremművész is jelentős alkotó volt. Mindketten az Iparművészeti Iskolában ötvösséget és mintázást tanultak. Néhány híres magyar ötvös: [[Csajka István]], [[Teván Margit]], [[Engelsz József]], [[Percz János]].
37 047

szerkesztés