A '''Középbirodalom''' az [[ókori Egyiptom]] történetében az [[első átmeneti kor]] utáni időszakot felölelő félezer éves korszak, melyben a XI-XIV. dinasztia uralkodói ültek a fáraói trónon.
Miután a [[XI. dinasztia]] első uralkodója, [[I. MentuhotepMontuhotep]] fáraó újraegyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot, a birodalom fővárosa ismét [[Théba]] lett. Az egyesítéssel létrejött a Középbirodalom, melynek kezdetét és végét az egyes források különbözőképpen jelölik meg i. e. 2160 és i. e. 1633 között. Ez idő alatt [[Egyiptom]] második nagy virágkorát élte. Az uralkodói hatalom a [[XII. dinasztia]] alatt megszilárdult a tartományi arisztokrácia hatalmának megtörésével. A XII. dinasztia alapítója, [[I. Amenemhat]] végrehajtotta a közigazgatás átalakítását, melynek során a főváros is átkerült a mai Listbe. Délen Egyiptom meghódította [[Núbia|Núbiát]] a [[Nílus]] 2. kataraktájáig. A rézben gazdag [[Sínai-félsziget]] és [[Palesztina]] déli része is egyiptomi ellenőrzés alá került. Az északnyugati határnak az ellenséges líbiai törzsekkel szembeni biztosítása azonban nehézségeket okozott. Az ország kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn a mínoszi [[Kréta (sziget)|Krétával]], amely ez idő tájt már magasan fejlett kultúrával rendelkezett, valamint Mezopotámiával.
Az egyiptomi hitvilágban is jelentős változás következett be, [[Amon-RéÁmon]] lett a legfőbb isten. A művészetek területén is élénk pezsgés volt, különösen a szobrászatban születtek a megelőző korokhoz képest újszerűbb alkotások. Ebben az időszakban virágzott fel az egyiptomi irodalom is. A korszaknak, s egyben a [[XIV. dinasztia]] uralkodásának a [[Szíria]]-[[Palesztina]] és [[Fönícia]] területéről érkező nyugati-sémi népcsoportok, a [[hükszoszok]] vetettek véget.
