„Egill Skallagrímsson” változatai közötti eltérés

Erőteljes testalkatát és költői tehetségét őseitől örökölte. Már 20 éves korában tengerre szállt, hogy [[vikingek|vikingként]] szerezzen magának hírnevet. [[Norvégia|Norvégiában]] ismerkedett meg [[Arinbjörn Porisson]]nal, akivel [[Adalsteinn]] [[A Brit-szigetek uralkodóinak listája|angol király]] csatáit küzdötték végig. Egyik csatában elesett testvére, Pólófr, aki még Izlandról jött Egill-lel. Egill ezután ismét Norvégia felé vette útját.
 
Ezután sok csatában vett részt, míg végül egy ilyen harc során aztán fogságba esett [[Anglia|Angliában]], ahol halálra ítélték., Ekkorraazonban már azonbanekkorra már [[szkald]]i hírnevet szerzett, így az őt elfogó király egy váltságdíjként írt dicsőítő ének fejében szabadon engedte. (Ez az ének a ''Höfuðlausn'', magyarul Főváltság).
 
[[945]]-ben visszautazott Izlandra, ahol [[961]]-ben írta meg írta meg egyik leghíresebb művét az ''Arinbjarnarkvíða''t (magyarul Arinbjörn-vers). Nemsokára egymás után két fia halt meg, amit nagyon megrendítette, és öngyilkosságot kísérelt meg (éhen akart halni), de ettől felesége visszatartotta. A gyász során írta meg az önvigasztaló ''Sonatorrek'' (magyarul „A fiak elvesztése”) című éneket, mely a skandináv irodalom ma is igen jelentős alkotása.<ref>{{Forrásjelzés-Pallas | szócikk= Egill Skallagrimsson | url= http://mek.niif.hu/00000/00060/html/030/pc003015.html#2}}</ref>
5

szerkesztés