Főmenü megnyitása

Módosítások

640 bájt hozzáadva ,  2 hónappal ezelőtt
 
Mikola a szerint a ''slovenski'' elnevezés nem azonosítja még a vendeket a szlovénekkel. Ekkor is logikát nélkülöző érvelés mentén halad, arra hivatkozva, hogy az emberek anyanyelvükön ''slovenski'' titulust használnak, de mert magukat magyarul ''vend''-nek mondják, az pedig nem azonos a magyar nyelvű ''szlovén'' elnevezéssel, így a ''slovenski'' önmeghatározás sem lehet azonos a ''szlovén'' névvel. A lakosságnak csak töredéke vallotta magát vendnek, még a magyarul beszélők között is, Mikola ezzel szemben váltig állítja, hogy a Vendvidéken élők kivétel nélkül vendnek vallják magukat és mindannyian magyarul beszélnek. A korabeli feljegyzések szerint az [[1907]]-es színmagyar oktatást elrendelő törvényt követően is a fiatalabb generáció is kevésbé beszélte a magyar nyelvet, így nem vallhatták magukat vendeknek. A népszámlálási adatok a lakosság vendként tüntetik fel, amely úgyszintén nem ad semmilyen tény, minek folytán az akkori hivatalos magyar nemzetiségi politika ezt a nemzetiséget vendnek nyilvánította és hivatalosan tagadta, hogy szlovén lenne.
 
Mikola [[Payr Sándor]] ''Egyháztörténeti emlékek'' c. munkája nyomán próbálja bebizonyítani, hogy a magyarországi szlovéneket mindig és kezdetektől fogva vendeknek hívták. Payr könyve szerint [[1627]]-ben ''Slavo-vendorum''-nak nevezik az evangélikus magyarországi szlovéneket a dél-vasvármegyei eklézsián. Payr azonban maga is hamis állítást közölt, mert az eredeti vizitációs forrásokban semmiféle ''vendorum'' nem fordul elő, hanem egyszerűen csak ''Slavorum.'' Mikola egyébként ismerte az eredeti dokumentumot, de következetesen elhallgatta annak tényét, hogy ez a név nem így szerepel benne.
 
Mikola sokszor egymásnak ellentmondó dolgokat is állított, mert noha vend nemzetről beszélt, sőt hazugságokkal próbálta traktálni a közvéleményt, amit akkoriban is igen könnyen meg lehetett cáfolni. Állítása szerint a vendvidéki temetőkben minden sírkő felirata magyar nyelvű, ezzel szemben már akkoriban köztudott volt, hogy a szlovének sírjaikon és útszéli keresztjeiken, de még templomaikban is helyeztek el anyanyelvi feliratokat. Más szlovén nemzetiségű személyek sírja német nyelvűek voltak, mert Ausztriában készítették a sírköveket. Mikola a vend nemzettudat létét is tagadta. Idővel megváltoztatta állításait és kijelentette, hogy a vendek a magyarokkal keveredtek, gyakorlatilag szláv magyarok, akiknek magyarosodniuk is kell. Ilyen és hasonló ellentmondásai közé tartozik ''A vendség múltja és jelene'' brosúrában, hogy bár a vendek eredetét a [[7. század|7]]–[[8. század]]ra teszi, ámde mégis azon a véleményen van, hogy a késő középkorban telepítették be őket a Mura és Rába közi vidékre a Bánffy és Batthyány családok: egyszerre állít olyasmit, hogy ősi népcsoportról ír, amely a honfoglalás előtt jelen volt, és azt, hogy csak jóval a honfoglalás után, tudatos telepítés útján kerültek be. A magyarokkal való keveredést azzal igyekszik alátámasztani, hogy a magyarosítást megelőzően voltak más települések is a vidéken, amelyek magyar nevet viseltek, s nem változtatták meg azt utóbb, ilyen Hidegkút ([[Vashidegkút]]), vagy a már elpusztult Váralja, amelyek véleménye szerint önmagukban azt a tényt bizonyítják, hogy magyar lakosú falvak voltak. A magyar nevek nem bizonyíthatják ezt a tézist, mert utóbb feltárt feljegyzések szerint Hidegkút és Váralja is szlávoktól lakott települések voltak. Mikola szerint azonban a korabeli magyar krónikák nem jegyzik fel a szláv neveket, ezért nem minősülnek ezek szláv településeknek, azonban köztudott, hogy a krónikák ritkán foglalkoztak a nevek más nyelven történő feljegyzésével, illetve a külföldi krónikák is gyakorta magyar települések neveit nem a saját nevükön jegyezték, így nem állítható az, hogy akkor azok a települések így ne lennének magyar nemzetiségűek.