„Tuzson János (katona)” változatai közötti eltérés

[[1848]]. augusztusában belépett a honvédségbe, eleinte [[Gál Sándor (tábornok)|Gál Sándor]] tábornok mellett teljesített szolgálatot. A harcokban tanúsított vitézségéért [[1849]]. [[május 1.|május 1-jén]] III. osztályú katonai érdemjelet kapott, majd [[június 15.|június 15-én]] őrnaggyá léptették elő, és zászlóaljparancsnok lett. Ebben a minőségében június 18–19-én [[Leánykahavas|Sibothnál]] próbálta meg fenntartani a beözönlő oroszokat, megakadályozva, hogy az ellenség megkerülje a tömösi hadállást.<ref>{{cite book |author=Orbán Balázs |authorlink=Orbán Balázs (író) |title=[[A Székelyföld leírása]] |series=VI. Barczaság |chapter=XXII. A rosnyói völgy: Erdenburg, Ferenczlyuk, és két Vidombak és Siboth. |year=1868 |publisher=Ráth Mór |location=Pest}}</ref> [[Augusztus 1.|Augusztus 1-jén]] 200 székely katonájával megkísérelte feltartóztatni aaz [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders]] vezette cári haderőt és az [[Eduard Clam-Gallas]] vezette császári haderőt a [[Hargita (hegység)|Hargita-hegység]]ben fekvő [[Nyerges-tető]]nél, amely nehezen megközelíthető volt, de ugyanakkor fontos volt elfoglalása ahhoz, hogy a cári hadsereg ne tudjon bejutni a [[Kászoni-medence|Kászoni-medencébe]]. A csata [[augusztus 1.|augusztus 1-jén]] kezdődött. A székely honvédek hosszú ideig sikeresen kitartottak, egy kászoni román pásztor azonban az orosz-osztrák sereget egy ösvényen a székelyek hátába vezette, így Tuzson János, hogy elkerülje a bekerítést, feladta a hadállásokat és elvonult, majd megmaradt katonáival [[Tusnád]]nál Gál Sándorhoz csatlakozott, akivel együtt [[Mitács]]nál elhagyta az országot és a [[Oszmán Birodalom|Török Birodalom]]ba távozott.