„Elbasan” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kékít |
|||
242. sor:
A város iparosítása kis lépésekkel a 20. században vette kezdetét. Az elbasani kereskedelmi és iparkamara 1923. évi megalakulásakor 663 kereskedőt és iparost tartottak számon a városban.<ref>{{CitWeb|tit=Historiku jonë (’Történelmünk’)|work=Dhoma e Tregtisë dhe Industrisë Qarku Elbasan|url=http://www.ccielb.org/historiku-yne|accd=2018-08-26}}</ref> A század elején az ipari termelést egy motoros olajprés és egy [[szappan]]gyár képviselte Elbasanban, a második világháborút megelőző időszakban pedig egy [[cigaretta]]- és egy [[alkoholos ital|szesz]]gyár nyitotta meg a kapuit.{{refhely|Réti 1991|:156.;|Csaplár 2010|:86. (213. sz. jegyzet);|Pashako & Vrusho 2015|:5.}} Az 1944. évi kommunista hatalomátvételt követő évtizedekben az állami vezetés erős ütemű iparosítást vezényelt le Elbasanban. 1947–1948-ban [[Jugoszlávia|jugoszláv]] anyagi segítséggel gyümölcs- és zöldségfeldolgozó üzemet, majd [[Szovjetunió|szovjet]] partnerségben az 1950-es évek elején [[fűrészipari fatermék|fűrészáru]]- és [[furnér]]lemezgyárat, az évtized második felében [[konzerv]]gyárat{{Wd|Q843389}} adtak át.{{refhely|Jacques 2009|:463–464., 470.;|Vickers 2014|:174. Vö.|Nagel 1989|:21., 68.}} Ennél jelentősebbek voltak az elbasani [[nehézipar]]i beruházások. Az 1970-es évekig egy rézdúsító üzem és egy cementgyár képviselte az ágazatot, az 1970-es évek elején azonban a város délnyugati határában megkezdték egy monumentális kohászati komplexum kivitelezését. [[A Párt Acélja Kohászati Kombinát]] 1978-ban kezdte meg a termelést, a hengereltacél-termékek, acélcsövek és -lemezek, drótok és kábelek, szerszámacél és [[rozsdamentes acél]] gyártását. Bár tervezett kapacitását soha nem érte el, az ország legnagyobb nehézipari létesítményeként 10-12 ezer embernek adott munkát.{{refhely|Jacques 2009|:480., 504–505., 513., 529., 588.;|Elsie 2010|:199. Vö.|Nagel 1989|:11., 68.;|Elsie 2010|:127.;|Vickers 2014|:190.}} Az acélművek áramellátását az 1978-ban üzembe állított, Fierza–[[Burrel]]–Elbasan közötti 220 kilovoltos távvezeték biztosította, amely 2010-től az Elbasantól Görögországig továbbépített vonal révén bekapcsolódik az európai hálózatba.{{refhely|Réti 2000|:215.;|Elsie 2010|:128.}}
Az 1991-es rendszerváltást követően A Párt Acélja Kohászati Kombinát és a termelőüzemek egy része bezárt, és bár néhány üzemegysége az 1992-es privatizáció után ismét bekapcsolódott a termelésbe, Elbasanban súlyos társadalmi probléma lett a még 2001-ben is 22,6%-os munkanélküliség.{{refhely|Elsie 2010|:127., 199.;|Gallerani et al. 2004|:39.;|Pashako & Vrusho 2015|:2., 10–11.}} Az ezt követő időszakban jórészt külföldi befektetők révén ismét beindult az ipari termelés, 2011-ben [[cement]]-, [[kalcium-oxid|mész]]- és [[ferrokróm]]gyár is működött a ma ipari parknak nevezett egykori vasmű területén, [[Törökország|török]] beruházók pedig a korábbinál jóval kisebb volumennel, de újraindították az acéltermelést is.{{refhely|Brininstool 2013|:23.}} Az ipari termelés újbóli fellendülésének árnyoldala a környezet- és a levegőszennyezés Elbasanban és a közeli [[
=== Kereskedelem és szolgáltatások ===
449. sor:
</center>
Elbasan vidéke épített örökségben is gazdag. Az {{ie|2.}} századi ókori [[Via Egnatia]] emlékei a város délnyugati határában álló topciasi híd ''(Ura në Topcias)'' romos pillérjei,{{refhely|Ceka 2013|:258., 271.;|Gilkes 2013|:169.}} valamint [[
{{Horgony|Elbasaniak}}
| |||