„Szerkesztő:Sierrahun/próbalap” változatai közötti eltérés

McClellan szerint az az alternatíva, hogy Longstreet hadtestét követve Shepherdstownnál keljenek át a Potomacen, őrizze a hágókat és csatározzon az ott tömegben jelenlevő és Hooker előrenyomulását screenelő uniós lovassággal, nem kínált reményt arra, hogy gyalogsági támogatás nélkül felderitést valósithasson meg. "Early tábornok bölcsen mondta: 'Kétséges, hogy az előző [alternatíva] lehetővé tette volna a megfelelést Lee elvárásainak.'" Fontosnak érzi hangsúlyozni, hogy Stuart csak lovasságának egy kisebb részét vitte magával a portyára, mig egy annál számosabb, Lee-vel közvetlen kommunikációban levő lovasságot hagyott hátra. Jenkins dandárja és White zászlóalja összesen 1800 főnél nagyobb volt, mig Robertson és Jones dandárjai (utóbbi az elcsatolt White zászlóalj nélkül) kb. 3000 főt tettek ki. Furcsának találja hogy Lee nem használta fel Robertson és Jones lovasságát információgyűjtésre. Azzal ugyanis tisztában volt, hogy Stuarttal minimum időlegesen el kell hogy veszítse a közvetlen kapcsolatot és ezalatt másra kell hagyatkozzon. De a Robertsonnal való napi kapcsolattartás ellenére nem látszik, hogy felderítésre adott volna utasítást neki és az magától sem végzett ilyen feladatot, hanem július 1-jéig Berryville közelében maradt, majd Lee utasítására Pennsylvaniába indult a hadsereghez csatlakozni. McClellan szerint sajnálatos, hogy Stuart nem Robertsont vitte magával és Hamptont, vagy Fitz Lee-t hagyta hátra, mert azok lehetetlen, hogy passzívak maradtak volna egy ilyen szituációban. Lee-nek nem a lovasság hányzott, hanem Stuart maga, mivel annyira rá hagyatkozott.<-- McClellan, Life and Campaigns, 333-335. o.

 

{{off-}}