„Turanizmus” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a link kékítés AWB |
Valójában a diktatúra idején, a kiegyezés előtt másféle tanszékeket sem igen hoztak létre a pesti egyetemen. |
||
82. sor:
A [[szárd–francia–osztrák háború]] és a [[porosz–osztrák–olasz háború]] következtében a Habsburgok birodalma 1866-ra az összeomlás peremére került, mivel ezek az elhibázott katonai vállalkozások óriási állami kiadásokkal jártak és elszabadult pénzromláshoz, egekbe szökő államadóssághoz és pénzügyi csődhelyzethez vezettek.<ref>GOOD, David F.: ''The Economic Rise of the Habsburg Empire'', 1750-1914. 1984. 82. o.</ref>
A Habsburgok a magyarokkal való kiegyezésre kényszerültek, hogy megmenthessék haldokló birodalmukat. A Habsburgok és a magyar politikai elit egy része megállapodott a [[kiegyezés]]ben, annak ellenére, hogy a magyar népesség döntő többsége teljes függetlenséget kívánt. A kiegyezést a magyar társadalomnak elenyészően kis része rendezte el és törvényesítette (a választójog igen korlátozott volt, a népességnek kevesebb, mint 8 százaléka bírt szavazati joggal), és a nép nagyon nagy része tekintette azt a magyar ügy és a forradalom öröksége elárulásának.<ref> "A kiegyezéses rendszert ugyanis a társadalom szélesebb körei, a parasztság, a kispolgárság – akár igazuk volt, akár nem – elutasították. Ennek folytán, ha a kiegyezéses rendszert fenn akarták tartani, a választójogot nem lehetett bővíteni, mert akkor a kiegyezés ellenfelei kerültek volna parlamenti többségbe." in: GERGELY András: Az 1867-es kiegyezés. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/az_1867_es_kiegyezes</ref><ref>"Minden addiginál jelentősebb visszhangja, sőt átütő ereje volt viszont a néhány hónappal később keletkezett „nyílt-levelé”-nek, a Budapesten megjelent Cassandra-levélnek. A levél a hazai, kiegyezéspárti politikusok számára igen kellemetlen pillanatban érkezett.[...] Az újabb Kossuth publikációtól tartó Kemény a koronázás előtt óva intette a lapkiadókat minden „izgatástól”. Deák a változott közhangulat hatása alatt a koronázási ünnepség megzavarásától tartott.[...] A hírlapi polémia második lépcsője – a Cassandra-levél vitáját követően – Kossuth váci és jászladányi választóihoz küldött leveleivel kezdődött, melyeket a Magyar Újság 1867. augusztus 17-i és augusztus 28-i száma közölt. A kettő közül az előbbi váltott ki komolyabb visszhangot; sőt közlése miatt a Magyar Újság szerkesztőjét perbe fogták. A vád ellene az volt, hogy olyan írást publikált, amelynek tartalma ellentétben áll a pragmatica sanctióval, és lényegében véve az uralkodóház közösségében létező birodalmi kapcsolat felbontására izgat.[...] A hatóság szigorára jellemző, hogy a Magyar Újság augusztus 28-i számait, különlenyomataival együtt 29-én éjjel elkobozták és Ráth Károly királyi jogügyi igazgató– mivel a szerző, Kossuth külföldön tartózkodott – a lap felelős szerkesztője ellen tett feljelentést, s egyben kérte a képviselőházat, hogy Böszörményi képviselői mentelmi jogát függesszék fel.[...] Böszörményi mentelmi jogát a képviselőház többsége mégis felfüggesztette. Az esküdtszék elítélő döntése nyomán pedig a bíróság – a fentiek miatt nyilvánvaló jogsértéssel, melyre már a kortársak is rámutattak – egyévi börtönre ítélte. A kormány kompromisszumot keresve a börtönbe vonuló súlyosan beteg Böszörményit kegyelem útján szabadon engedte volna – ha ezt az elítélt maga kérvényezné. Böszörményi azonban ártatlansága tudatában nem volt hajlandó kegyelmet kérni, s a börtön foglyaként érte a halál. Sorsát később is gyakorta felidézték a sajtószabadság védelmezői." in: A MAGYAR SAJTÓ TÖRTÉNETE II/2. 1867–1892 http://mek.niif.hu/04700/04727/html/412.html</ref><ref>"Október végén tették közzé a pesti Demokrata Kör megalakításáról szóló felhívást, amelyet Böszörményi és Vajda is aláírt. Két hónap múlva jelentették meg a mintául szolgáló alapszabályt. Új, állandó rovatot nyitottak Demokrata Körök címmel. Az újsághoz közelálló hetilap, a Nép Zászlója szervezte a mozgalmat, tartotta a kapcsolatot a vidékkel. A körök a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét hangoztatták. Kossuthnak küldtek bizalmi nyilatkozatokat, petíciókat nyújtottak be a közös ügyek ellen. A mozgalom gyorsan terjedt, a szegény parasztok nagy tömegeit mozgatta meg. 1868 áprilisában a kormány a számára veszélyes demokrata köröket betiltotta." in: GALAMBOS Sándor: A kiegyezés ellen (Böszörményi László harca eszményeiért) http://www.szabarchiv.hu/drupal/sites/default/files/197-206.pdf</ref> Ez mély és tartós töréseket okozott a magyar társadalomban.<ref>„A kiegyezés rendszere mindvégig népszerűtlennek bizonyult. A pártszerkezet minden átalakulása után is az ellenzék váltig közjogi ellenzék maradt. A dualizmus rendszerének elvileg a lényegét tagadó, ezért az adott rezsimen belül kormányképtelennek tetsző függetlenségi ellenzékkel szemben leválthatatlan egységes párt kormányzott, amelynek vezetését a parlamentarizmus formális megtartásával a választási rendszer, a nyílt közigazgatási nyomásgyakorlás és a választók korrumpálásának szokásszerűvé vált eljárása támogatta. A kormányzó elit önértelmezése szerint épphogy az ország érdeke, az egyetlen nemzetmegtartó erő, a hagyományos magyar politikai vezető réteg parlamentarizmusának védelme tette létfontosságúvá az egységes párt uralmát. Tapasztalva az egykorú osztrák parlamentáris berendezkedés ismétlődő működésképtelenségét, a parlamenti kormányzati felelősség német birodalombeli hiányát a szűkös választójog fenntartása, az egységes párt tartós kormányzása épphogy a felelős kormányzás érdekében, a magyar állam működőképességének, területi egységének és civilizációs küldetésének megőrzése, az alkotmányos szabadelvű kormányzás megtartása miatt tűnt nélkülözhetetlennek – eme logika szerint.“ in: JAKAB András, GAJDUSCHEK György, szerk: A magyar jogrendszer állapota 2016. 18. o.</ref> Az akadémiai tudományosság továbbra is állami vizslatás és nyomásgyakorlás alatt állt, a sajtót pedig eztán is (igaz, jóval engedékenyebben) cenzúrázták. A nemzet, anyanyelv és nemzeti eredet kérdései eztán is politikailag érzékeny tárgyak maradtak és a „törökösség” is virágzott.
„Viszont a kiegyezés elfogadtatása a társadalommal, komoly nehézségekbe ütközött. Több megye (például Heves, Pest, Szatmár) elutasította a kiegyezést és kiállt Kossuth mellett, az ellenzék megszervezte a demokrata körök hálózatát, az Alföldön többezres kormány- és kiegyezés-ellenes népgyűlésekre került sor stb. A kormány, felfüggesztve liberális elveit, határozott ellenlépésekre szánta el magát: bebörtönözte a Kossuth leveleit közlő [[Böszörményi László]]t, betiltotta a demokrata köröket, a leginkább ellenálló Heves megyébe pedig királyi biztost küldött. A rendszer stabilizálása és az új politikai intézmények elfogadása azonban még így is évekig elhúzódott.”<ref>[http://c3.hu/scripta/szazadveg/14/cieger.htm CIEGER András: ''Kormány a mérlegen – a múlt században'']</ref>
104. sor:
===Az ugor–török háború===
Vámbéry amellett érvelt, hogy a türk nyelvek és a magyar közti nagyszámú hasonlóság e nyelvek és népek közös ázsiai eredetére mutat. Vámbéry rámutatott, hogy a finnugor és az altaji nyelvek számos tekintetben erősen hasonlóak. (A feltűnő mértékű tipológiai hasonlóságot ellenfelei sem vitatták.) Ráadásul a magyar nyelvben nagyszámú (legkevesebb 300-400) ősi török eredetű szó található, és még ennél is sokkal több jó vagy elfogadható török etimológiával. Az ilyen mérvű hasonlóság mögött pedig többnek kell állnia egyszerű szókölcsönzésnél.
112 ⟶ 110 sor:
Ebben az írásban Vámbéry nyelvészeti eszközökkel, szóhasonlítás útján kívánta megmutatni, hogy a magyar nyelv, habár eredetében alapvetően ugor, a korai magyarságnak türk népekkel történő keveredése eredményeként különleges, kettős, ''ugor ÉS türk'' jelleget öltött. Vagyis a nyelvi érintkezési elmélet egy változatával állt elő.
"...a magyar nyelv eredetében ugor, de a nemzet későbbi érintkezése és történeti átalakulásánál fogva egyformán ugor és török jellemű..." <ref> Vámbéry Ármin: Magyar és török-tatár szóegyezések. 120. o.</ref>
A finnugrista nyelvész, [[Budenz József]] "Jelentés Vámbéry Ármin magyar-török szóegyezéséről"<ref>BUDENZ József: Jelentés Vámbéry Ármin magyar-török szóegyezéséről. In: Nyelvtudományi közlemények X. 61-135. o. http://www.nytud.hu/nyk/reg/010.pdf</ref> című, 1871-ben megjelent írásában értékelte a nevezett munkát. Budenz Vámbéryt és művét támadó és lekicsinylő modorban bírálta, megkérdőjelezve Vámbéry (tudományos) tisztességét és szavahihetőségét. (Budenz munkáját modern nyelvészek egy csoportja megvizsgálta és elemezte, és azt sem oly tudományosnak, sem a magyar nyelv rokonsága kérdésében oly döntőnek nem találta, ahogyan azt a szerző maga állította.)<ref>Angela MARCANTONIO, Pirjo NUMMENAHO, Michela SALVAGNI: THE ”UGRIC-TURKIC BATTLE”: A CRITICAL REVIEW. http://www.kirj.ee/public/va_lu/l37-2-1.pdf</ref>
120 ⟶ 118 sor:
1882-ben megjelent, "A magyarok eredete. Ethnologiai tanulmány."<ref>VÁMBÉRY Ármin: A magyarok eredete. Ethnologiai tanulmány.1882.http://digitalia.lib.pte.hu/?p=3265</ref> címet viselő művében elméletének egy újabb változatát mutatva be Vámbéry egy lépéssel továbbment, azt állítva, hogy a magyar nép és nyelv alapvetően török eredetű, a benne meglévő finnugor elem pedig későbbi érintkezés és keveredés eredménye.
"...a magyarban vegyülék népet látok, a melyben nem finn-ugor, hanem török-tatár elem képezi a tulajdonképeni magvat..." <ref> Vámbéry Ármin: A magyarok eredete. Ethnologiai tanulmány. Előszó VI. o.</ref>
A magyar nép és nyelv finnugor eredetének hirdetői, Hunfalvy Pál, Budenz József és követőik hangosan támadták Vámbéryt és elméletét.<ref>HUNFALVY Pál: Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet? In: Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XI. kötet. (1883-84) http://digilib.mtak.hu/B336/issues/vol11/B3361101.pdf</ref><ref>BUDENZ József: Felelet. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Ármin "A magyarok eredete" cz. munkájára. In: Nyelvtudományi Közlemények. XVII. kötet. 3. füzet. 1883. http://www.nytud.hu/nyk/reg/017.pdf</ref><ref>BUDENZ József: Felelet. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Ármin "A magyarok eredete" cz. munkájára. In: Nyelvtudományi Közlemények. XVIII. kötet. 1. füzet. 1883. http://www.nytud.hu/nyk/reg/018.pdf</ref><ref>STEUER János: Tájékozás a magyar nyelvrokonság kérdésében. In: Egyetemes Philologiai Közlöny. 10. évfolyam, IV. füzet. 1886. http://epa.oszk.hu/02300/02392/00063/pdf/EPA02392_egy_phil_kozl_10_1886_04_402-412.pdf</ref> E bírálatok kapcsán született a magyar tudománytörténet egyik makacs [[Városi legenda|"városi legendája"]], a "halszagú atyafiság" vagy "halzsíros rokonság" mítosza. Meg kell jegyezni, hogy az azt emlegető szerzők egyike sem adta meg soha a Vámbéry és támogatói ellen felhozott e vád írott forrását vagy alapját. Valójában mind Vámbéry maga, mind az őt támogató tudóstársai tisztelettel említették a magyarság finnugor rokonait is. A "halzsíros atyafiság" a finnugrista [[Barna Ferdinánd]] elméjének szülötte, aki a "Vámbéry Ármin A magyarok eredete czímű műve néhány főbb állításának bírálata"<ref>BARNA Ferdinánd: Vámbéry Ármin A magyarok eredete czímű műve néhány főbb állításának bírálata. 1884. http://digilib.mtak.hu/B336/issues/vol11/B3361110.pdf</ref> című dolgozatában írta le a finnugor népeket mint "holmi csipp-csupp halzsír-faló s nyomorú életét halászat- és menyétfogdosással tengető népség", és próbálta saját veretes leírását Vámbéry szájába adni.
142 ⟶ 140 sor:
"Az analógia kisebb vagy nagyobb foka, a rokon beszédrészek többé vagy kevésbbé fontos volta lehet és lesz is még sokáig vita tárgya, de a török és magyar nyelv közt levő szoros és ősrégi rokonság tényét nem lehet oly könnyen kétségbe vonni." In: Vámbéry Ármin: A magyarság bölcsőjénél. 20. o.
"Éppen ez az ugorokkal való keveredés ténye az, ami a magyar nép régi volta mellett bizonyít és pedig a következő okokból. Mint tudjuk, az ugor összefoglaló néven a vogulokat, osztjakokat, votjákokat, zürjeneket, mordvinokat, lappokat, cseremiszeket, észteket és finneket értjük ; kisebb népcsoportok ezek, amelyek most a Szozva partjától a lappok földéig s déli irányban a Volga középfolyásáig elterülő óriási területen laknak; oly néptöredékek, melyek nemcsak nyelvileg, hanem antropológiai és etikai tekintetben is elkülönülnek egymástól. Mivel pedig az ugorok a homályos őskorban egységes egészet alkottak és mivel a magyarok nyelvében a felsorolt nyelvek mindegyikének van nyoma, ennélfogva a magyar nyelv ugor elemei csak abból az időből származhatnak, mikor az ugor törzs még nem szakadt szét s az egyes ágak még együtt voltak azokkal a töredékekkel, amelyek később beolvadtak a magyarságba." <ref> Vámbéry Ármin: A magyarság bölcsőjénél. 53. o.</ref>
"...ugorok voltak azok, kik az alapelemet alkották; de ehhez az alaphoz az idők során oly nagy mértékben járult hozzá egyre több török-tatár elem, hogy a török elem fölébe kerekedett az alapot alkotó ugoroknak s ily módon állt elő az a tarka népkeverék, mely később a magyar néven lett ismeretessé." <ref>Vámbéry Ármin: A magyarság bölcsőjénél. 94. o.</ref>
226 ⟶ 224 sor:
„A törökök hősies ellenállása és véres küzdelmei [[Plevna|Plevnánál]] s a [[Balkán-hegység|Balkán-hegyi]] Sipka-szorosnál, lángra gyújtották a magyar-török testvériség és érdekközösség érzését. A magyar közvélemény hangosan követelte a beavatkozást, a törökök megsegítését.”<ref>in: SZÁDECZKY Kardoss Lajos, Dr.: [http://www.supportszeklerland.hu/docs/szekely_tortenelem.pdf A Székely Nemzet története és alkotmánya] {{pdf}} 169. o.</ref>
Az [[Oszmán Birodalom]]hoz való viszony egészen az [[első világháború]] előestéjéig feszültséget okozott az [[
A németek szervezte [[berlini kongresszus]] jelentős változásokat hozott a Török Birodalom és az európai nagyhatalmak közti viszonyban is. Nagy-Britannia, látva, hogy a török állam már alkalmatlan a brit érdekeket sértő orosz terjeszkedés meggátlására, feladta ezidáig követett, az oszmán állam egységét és épségét támogató irányelvét. Ezt jól jelezte, hogy a berlini kongresszus nyomán a britek ellenőrzésük alá vonták [[Ciprus (sziget)|Ciprust]], majd 1882-ben erre a sorsra jutott [[Egyiptom]] is. A kongresszus döntése után az Osztrák-Magyar Monarchia harminc évre megszállhatta Bosznia-Hercegovinát és a [[Szandzsák (régió)|novi pazári szandzsákot]],<ref>TARJÁN M. Tamás: Bosznia-Hercegovina okkupációja http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1878_julius_29_bosznia_hercegovina_okkupacioja/</ref> de ez a lépés nem élvezte a magyar közvélemény támogatását, s végül [[Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)|Andrássy Gyula]] külügyminiszter lemondásához vezetett. A kongresszuson és azt követően a németek vették át a britek korábbi szerepét, s álltak ki határozottan a Török Birodalom egységének és épségének megóvása mellett, mivel azt az európai nagyhatalmi erőegyensúly megőrzése és a további közel-keleti brit terjeszkedés megakadályozása zálogának tekintették. E német magatartás következtében gyorsan erősödött a német-török gazdasági és katonai együttműködés, egyre szorosabbá vált a szövetségesi viszony. Német katonatisztek, mint [[Colmar von der Goltz]] segítettek az oszmán sereg korszerűsítésében és német fegyvergyárak, mint a Mauser és a Krupp látták el korszerű, új fegyverekkel. A Németországban megforduló nagyszámú török diák és katona új nacionalista szellemet hozott haza. Törökországban is felbukkant a korábban az Orosz Birodalom török nyelvű népei közt megjelent turanizmus és ennek szűkebb, nagytörök változata, a pántürkizmus, valamint a pániszlamizmus is. A török nacionalizmus erősödésében komoly szerepet játszott az is, hogy saját politikai céljaik érdekében mind a britek, mind az oroszok tervszerűen szították az Oszmán Birodalom népeinek versengő nacionalizmusait és a felekezeti feszültségeket is. Az örmény,<ref>ERICKSON, Edward J.: Ottomans and Armenians. 2013.</ref> kurd, arab és görög<ref>GORECZKY Tamás: Egy görög-török konfliktus története a 19. századból - az 1896-97-es krétai válság az osztrák-magyar diplomáciai iratok tükrében http://real.mtak.hu/19319/1/17-GoretzkyTamas.pdf</ref> nacionalizmus erősödése szülte lázadások és forradalmi mozgalmak a birodalom széthullásával fenyegettek, ellenhatásként erősítve a török reformmozgalmat és nacionalizmust, így született az [[ifjútörök mozgalom]] is.
| |||