|
Apja, [[I. Suleiman ibn Kutalmiş]] szultán halála után [[Malik Sah]] szeldzsuk szultán udvarában szigorúan őrzött túszként tartották, ahonnan csak a szultán halálakor, 1092-ben szabadult ki.
Ezt követően [[Nikaia|Nikaiába]] (Izmirma [[İznik]]) vonult, ahol meggyilkolta nagybátyját, [[Saka szmirnai emír]]t. Ezzel stabilizálta szultáni uralmát a birodalomban.
Amikor a [[Remete Péter]] és [[WalterNincstelen Sans-AvoirWalter]] keresztes hadai NiceátNikaiát elérték, Kilidzs Arszlán fáradhatatlanul küzdve, s a város polgáraival összefogva visszafoglalta a várost. Mintegy 20.000 keresztes harcos pusztult el ea küzdelemben, a megmaradtakat pedig rabszolgaként adták el. Ennek a váratlan és könnyű győzelemnek a hatására a keresztesek – fő haderejük későbbi [[Kis-Ázsia|Kis-Ázsiába]] érkezéséig – jelentősebb veszélyeztetést nem jelentettek a szeldzsuk birodalomra.
Ezért I. Kilidzs Arszlán ekkor a kelet-anatóliai [[Dánismandidák]] birodalmára csapott le, ahol [[Dánismand Gází]] volt hatalmon. Mivel Kildzs Arszlán keleten volt elfoglalva, az [[első keresztesekkeresztes háború]] megérkező fő hadereje 1097. májusában [[Nicea ostroma (1097)|megostromolta Nikaiát]]. ŐEkkor visszasietett a fővároshoz, azonban a keresztes lovagok észrevéve ezt, bekerítették csapatait és a következő, május 21-i csatában le is győzték. Ezért a város és környéke visszakerült a [[Bizánci BirodalomhozBirodalom]]hoz. A csatavesztés következményeként a szultán felesége és gyermekei fogolyként Konstantinápolyba[[Konstantinápoly]]ba kerültek.
Mivel a keresztes hadak Anatóliában tovább folytatták előrenyomulásukat, I. Kilidzs Arszlán június 29-én Dorülaionnál kelepcébe csalta őket. Mivel azonban íjászainak erőteljes csapásaival sem tudta áttörni a keresztesek védelmi vonalait, [[I. Bohemund antiochiai fejedelem|Tarantói Bohemund]] vezetésével a keresztes lovagok egy csoportjának július 1-jén sikerült a törökök táborát elfoglalnielfoglalnia ([[Dorylaeumi csata (1097)|dorylaeumi csata]], 1097). A szultán visszavonult és a kereszteseket tovább nem zaklatta. Megelégedett csupán azzal, hogy a keresztesek vonulási útjai mentén a termést és a vízvételezési lehetőségeket megsemmisítette, tönkretette.
1101-ben egy újabb keresztes haderővel sikeresen csapott össze [[Eregi]]nél (Hérakleia/KonyalKonya). A törököknek ez a fontos győzelme végleg megsemmisítette a keresztes csapatok legyőzhetetlenségéről szóló mítoszt. Ezen nagy győzelmet követően helyezte át a fővárost [[Konya (település)|Konya]] városába ([[Ikonion]]). 1104-ben Kilidzs Arszlán visszatért a Dánismandidákkal folytatott korábbi háborúskodáshoz, amely Dánismand közbejött halála miatt nem volt könnyű eset.
1107-ben Kilidzs Arszlán meghódította [[Moszul]]t , azonban a [[Radván aleppói emír]]rrelrel és [[Muhammad Tapar]] nagyszeldzsuk szultánnal folytatott harcokban vereséget szenvedett. A haderő birodalomba történő visszavonulása során I. Kilidzs Arszlán a [[Hábúr]] folyóba fulladt ([[1107]]).
== Források és irodalom ==
| 