„Indianapolisi 500” változatai közötti eltérés

Az Indianapolis Motor Speedway-t 1909-ben építették. A kezdetben még kátránnyal és kaviccsal leszórt pályát a túlzott veszélyek miatt, Carl Graham Fisher vállalkozó, aki maga is megszállott autóversenyző volt, 3,2 millió téglával újította fel. Az első 500 mérföldes versenyt, 1911-ben a háborús hősök emléknapján, május 30-án rendezték az AAA szervezésében. Az első versenyt Ray Horroun nyerte egy Marmon Wasp volánja mögött.

A versenyen párPár év múlva már az európai Grand Prix versenyzés legjobbjai is rajthoz álltak az 500 mérföldes versenyen. 1913-ban a francia Jules Goux nyerte a versenyt, az ezt követő három évben is európaiak nyerték a versenyt.

1916-ban csak 300 mérföldes volt a verseny, mivel a világháború miatt spórolni kellett az üzemanyaggal. Csak 21 autó indult, ebből hetet a maga az Indianapolis Motor Speedway szponzorált.

A háború után Tony Hulman vásárolta meg a pályát, és átesett egy felújításon is.

A `60-as évek közepén egyre több európai próbálkozott meg az 500 mérföldes futammal. Az első siker Jim Clark nevéhez fűződik, aki 1965-ben a farmotoros Lotus-Fordjával megnyerte a versenyt. KövetkezőA következő évben a szintén brit Graham Hill nyerte meg a versenyt. A külföldi dominancia miatt, az amerikai konstruktőrök is áttértek az orr- és középmotoros autókról a farmotorosra.

1979-ben az IndyCaros csapatok fellázadnak az addig a versenyeket irányító USAC ellen, és saját felügyelő szervezetet hoznak létre CART néven. Emiatt az USAC kitiltotta a CART-os csapatokat az Indy 500-ról, de a bírósági ítélet szerint a csapatok mégis elindulhattak.

2009-ben kezdődött a hároméves "centenáriumi éra", amikor az Indianapolis Motor Speedway 100. évfordulóját, és az Indianapolis 500 100. évfordulóját ünnepelték. Az Indy 500 100. évfordulóján Dan Wheldon nyert, aki az IndyCar sorozat szezonzáróján elhunyt.