„Abd al-Malik omajjád kalifa” változatai közötti eltérés

== Lázadások és leverésük ==
 
Atyja, [[I. Marván omajjád kalifa|Marván]] halálát követően került trónra. Helyzete nem volt könnyű, ugyanis már több mint egy éve dúlt a [[II. fitna]]: az [[Arab-félsziget]] jelentős részét [[Abdalláh ibn az-Zubajr]] [[mekkai ellenkalifátus|ellenkalifa]] uralta [[Mekka]] székhellyel, [[Irak]]ban és szerte az Arab-félszigeten ([[HadramutHadramaut]]ban, [[Jemen]]ben, [[Bahrein]]ben) a [[háridzsiták]] zavargásai gyengítették a kalifa hatalmát, a [[Mardzs Ráhit-i csata]] után pedig a [[szíria]]i befolyással rendelkező [[kajsziták]] is ellenérzésekkel viseltettek a dinasztia iránt.
 
685-ben még súlyosabb probléma adódott. [[Kúfa|Kúfában]] egy bizonyos [[Muhtár]], [[Ali kalifa]] hajdani szolgája minden korábbinál nagyobb síita felkelést kezdett, immár nagyrészt az [[arabok]] által meghódított, [[iszlám|iszlamizált]] kliensréteg, az ún. [[maváli]] erejének felhasználásával. [[Mezopotámia]] nagy részét az évek folyamán mindinkább független, a maválira támaszkodó ideológiát kialakító Muhtár vezette felkelők kerítették hatalmukba. Abd al-Malik óriási szerencséjére ellenfelei nem akartak egységesen fellépni ellene. A háridzsiták például éppúgy harcoltak Ibn az-Zubajr és a [[Baszra]] élére kinevezett öccse, [[Muszab ibn az-Zubajr|Muszab]] ellen, mint a hitetlennek tekintett Omajjádok és a síiták ellen. A szerencsés körülményt a kalifa nem habozott kihasználni. Muhtárt és furkósbotokkal hadakozó fanatikusait [[687]]-ben Muszab verte le, és ugyanő súlyos harcokat vívott a háridzsitákkal.