„Abd al-Malik omajjád kalifa” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
34. sor:
685-ben még súlyosabb probléma adódott. [[Kúfa|Kúfában]] egy bizonyos [[Muhtár]], [[Ali kalifa]] hajdani szolgája minden korábbinál nagyobb síita felkelést kezdett, immár nagyrészt az [[arabok]] által meghódított, [[iszlám|iszlamizált]] kliensréteg, az ún. [[maváli]] erejének felhasználásával. [[Mezopotámia]] nagy részét az évek folyamán mindinkább független, a maválira támaszkodó ideológiát kialakító Muhtár vezette felkelők kerítették hatalmukba. Abd al-Malik óriási szerencséjére ellenfelei nem akartak egységesen fellépni ellene. A háridzsiták például éppúgy harcoltak Ibn az-Zubajr és a [[Baszra]] élére kinevezett öccse, [[Muszab ibn az-Zubajr|Muszab]] ellen, mint a hitetlennek tekintett Omajjádok és a síiták ellen. A szerencsés körülményt a kalifa nem habozott kihasználni. Muhtárt és furkósbotokkal hadakozó fanatikusait [[687]]-ben Muszab verte le, és ugyanő súlyos harcokat vívott a háridzsitákkal.
 
Abd al-Malik időközben jelentős erőket gyűjtött, és 689-ben, miután fegyverszünetet kötött a [[Bizánci Birodalom]]mal, megindította harcát az ellenkalifátus ellen. [[691]]-ben Muszabot sikerült leverni, majd hű hívét, [[al-Haddzsádzs ibn Júszuf]]ot menesztette a [[Hidzsáz]]ba. A hadvezér könyörtelenül leverte az lázadást: [[692]]-ben hónapokig tartó ostrom során katapultokkal lövette a [[Kába ( szentély)|Kábát]], majd elfoglalta Mekkát. Ibn az-Zubajr elesett a támadás során. Haddzsádzs ezt követően körülbelül két évet töltött azzal, hogy az arábiai háridzsitákkal leszámoljon, majd miután sikerre vitte feladatát, kevés ember élén titokban bevonult [[Kúfa|Kúfába]]. A fontos iraki város katonasága Muszab leverése után is bizonytalan pontnak számított, katonasága lojalitása erősen megkérdőjelezhető volt. Haddzsádzs meglepetésszerű, kemény fellépése azonban mindjárt megoldotta a helyzetet. Még a [[szisztán]]i expedícióra küldött, ám ehelyett hadseregével fellázadó hadvezére, [[Ibn al-Asász]] felkelését is sikerült levernie. Bár brutalitása miatt számos ellenséget szerzett magának, kétségtelen tekintélye és eredményei lehetővé tették számára, hogy egészen 714-ben bekövetkezett haláláig megmaradjon Irak élén, és ilyen minőségben irányítsa a keleti terjeszkedést.
 
=== A [[Sziklamecset]] építése ===