„Princes of the Universe” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta15) |
||
27. sor:
Egyike volt azon daloknak, amelyeknek [[Reinhold Mack]] volt a producere (az ő ajánlására kerültek bele a hajlított gitárhangok).<ref>{{Sutcliffe|p=167}}</ref> Kemény, gitárvezérelt dal, nem ismétlődő szerkezetű, Mercury akkoriban már kevés ilyen stílusú dalt írt.<ref name="blake">{{Blake|p=314–315}}</ref> Donald Guarisco így jellemezte az [[Allmusic]] weboldalán: „A zene a mesés dalszöveghez illően nagyszabású, a fölényes középtempós versszakok megfelelően illeszkednek a lélegzetelállító, nagyfeszültségű kórushoz, bombasztikus csúcspontot építve fel. […] dübörgő hard rock örömzene, rétegezett sikító gitárhangzás fut keresztül a lüktető, középtempójú háttér előtt a versszakok során, és dühös bombázásra gyorsul a kórusban. Mercury operai erőteljességgel szállítja az éneket, és az együttes megfelelő királyi háttérharmóniákat szolgáltat az egész dalban.”<ref name="amg"/>
1986. április 7-én kislemezen is megjelent. Mivel az együttesen belül véleménykülönbségek voltak arról, melyik dal lehet sikeresebb, és nem akarták, hogy az ''A Kind of Magic''-et csak filmzene albumnak higgyék, ezért csak Amerikában adták ki, Európában az „[[A Kind of Magic (dal)|A Kind of Magic]]” című dallal próbálkoztak. A „Princes of the Universe” bármiféle reakció nélkül hamar el is tűnt, még a slágerlistára sem került fel.<ref name="blake"/> A kritikusok fanyalogva fogadták. A ''[[The Times]]'' írója „szentimentális [[Árja fajelmélet|árja]] dalnak” nevezte,<ref name="times">{{cite journal|journal=[[The Times]]|url=http://www.queenarchives.com/index.php?title=Queen_-_06-21-1986_-_A_Kind_of_Magic_-_The_Times|title=The sound and the fury|year=1986|month=június}}</ref> a ''[[Rolling Stone]]'' szerint „nem szándékos önparódia. Az »enyém a világ« szöveg inkább tűnik lustának, mint arrogánsnak, a zene pedig inkább mechanikus pufogás, mint metálos fenyegetés.”<ref>{{cite journal|year=1986|month=október|journal=[[Rolling Stone]]|first=Mark|last=Coleman|title=A Kind of Magic|issue=484|url=http://www.rollingstone.com/music/reviews/album/7076/37010}}{{Halott link|url=http://www.rollingstone.com/music/reviews/album/7076/37010 |date=2019-08 }}</ref> A ''[[Los Angeles Times]]'' kritikusa kiemelte a szerinte blőd szövegét, és gyerekes hangzását.<ref>{{cite journal|date=1986-06-29|journal=[[Los Angeles Times]]|first=Steve|last=Pond|title=Summer Lp Roundup : Art-rock Monsters|url=http://articles.latimes.com/1986-06-29/entertainment/ca-55_1_art-rock}}</ref>
A klipet Mulcahy a londoni Silvercup Studios tetejét idéző díszletek között rendezte, ami utalás a filmre, hiszen annak is ott játszódik az utolsó összecsapása. A klipben [[Brian May]] gitáros nem a saját gitárjával, hanem egy [[Washburn]] RR-V-vel játszott. Szerepelt benne élőben a film főszereplője, [[Christopher Lambert]], aki Mercuryval vívott egy jelképes kardpárbajt. A filmből kivágott jelenetekben felbukkant [[Sean Connery]] és [[Clancy Brown]] is. Nem játszották a koncerteken.<ref>{{Purvis|p=233}}</ref>
| |||