„Kémiai kötés” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
még egy kis pontosítás
Az olvashatóság és érthetőség kedvéért egy kis átfogalmazás.
19. sor:
==== A kötőelektronok száma szerint ====
 
A kötés lehet ''kolligációs'', amikor mindegyikmindkét atom beadbiztosít 1-1 elektront a kötés kialakításához, és ''lehet datív'' (koordinatív), amikor a kötésbenkét lévő atomokatom egyike adja a teljes elektronpárt.
 
A kötésben részt vevő elektronpárok számától függően lehetséges ''egyszeres'' vagy ''többszörös'' ([[kettős kötés|kétszeres]], [[hármas kötés|háromszoros]] stb.) kötés.
47. sor:
A másodlagos kötések energiája nagyságrenddel kisebb, mint az elsődlegeseké. Ilyen kötések lehetnek például a kovalens kötésekkel összetartott molekulák „között”. Energiaközlés hatására a másodlagos kötések bomlanak fel először, a molekulák egészben maradnak. Az egynemű molekulák közti kötések határozzák meg például a halmazállapotot, keménységet stb.
=== Hidrogénkötés ===
Az [[IUPAC]] szerint a hidrogénkötés (X−H...Y) olyan vonzó kölcsönhatás egy molekula hidrogénje (H), vagy egy, a hidrogénnél [[Elektronegativitás|elektronegatív]]abb molekularészlethez (X) kovalensen kapcsolódó hidrogénatom (X−H) és ugyanazon vagy egy másik molekula atomcsoportja közt, amelynek kialakulására van (elméleti vagy kísérleti) bizonyíték. Bizonyítékként elsősorban geometriai (krisztallográfiás) kritériumok, spektroszkópiai eredmények (jellemzően vörös eltolódás az IR spektrumban, illetve a HX csoport hidrogénjének eltolódása az [[Mágneses magrezonancia|NMR]] spektrumban) vagy elméleti számítások (az elektronsűrűség matematikai analízise során H és a Y között talált kötéskritikus pont) szolgálnak.<ref>{{Cite web |url=http://pac.iupac.org/publications/pac/pdf/2011/pdf/8308x1619.pdf# |title=Archivált másolat |accessdate=2014-09-03 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20150303095007/http://pac.iupac.org/publications/pac/pdf/2011/pdf/8308x1619.pdf# |archivedate=2015-03-03 }}</ref> Tapasztalatok szerint a hidrogénkötés kialakulásához egy nagy [[elektronegativitás]]ú, kis méretű és [[nemkötő elektronpár]]ral rendelkező elem atomja szükséges, amelyhez közvetlenül kapcsolódik egy [[hidrogén]]atom. Elsősorban három elem képes ilyen kötés kialakítására, a [[fluor]], az [[oxigén]] és a [[nitrogén]]. E hidrogénatom és egy másik (a korábban említett tulajdonságokkal rendelkező) molekulában lévő nemkötő elektronpár alakítja ki a kötést.
 
Intra- (molekulán belüli) és intermolekuláris (molekulák közötti) hidrogénkötés is lehetséges. Utóbbira példa a [[víz]], kis molekulatömegéhez képest kiemelkedően magas olvadás- és forráspontjával (a hasonló szerkezetű, de jóval nagyobb molekulatömegű [[kén-hidrogén]] szobahőmérsékleten gáznemű). Előbbire példa a [[cukor|cukrok]], ahol egy molekula hidroxilcsoportjának hidrogénje képez hidat az ugyanennek a hidroxilcsoportnak az oxigénje és a karbonilcsoport oxigénje között.
78. sor:
Állandó dipólusmomentummal rendelkező molekula és apoláris molekula között kialakuló kölcsönhatás – ''indukált dipólus'' jön létre. Azért nevezzük ''indukciós hatásnak'' (indukciós effektusnak), mert a dipólusmolekula elektromos megoszlást indukál az apolárosban, így már kialakulhat a vonzás.
 
Ennek a kölcsönhatásnak a van der Waals-kötéseken belül is kicsi az energiája. Az atomok saját vagy indukált dipólusmomentumából származik, és a távolsággal gyorsan csökken az 1/r<sup>6</sup> törvény szerint.
 
Ez a kötéstípus előfordul például a poláros vízmolekulák és az apoláros jódmolekulák közt.
 
==== Átmeneti dipólus és indukált dipólus közötti (London-féle, diszperziós) kölcsönhatás ====
Indukált dipól-indukált dipól kölcsönhatás;, más néven ''diszperziós erőknekkölcsönhatás'' is hívják. Apoláris atomok vagy molekulák közötti vonzóerő., Eztmelyet a molekulák pillanatnyiátmeneti polarizációja okozzaokoz. A polarizációt az elektronfelhő mag körüli rezgései alakítják ki. Csak [[kvantummechanika]]i alapon magyarázható. Lényege, hogy ha két atom közelít egymáshoz, a két atommag és a két elektronfelhő taszítja egymást, míg az egyik mag és a másik elektronfelhő között vonzás lép fel. Ez még kevés lenne az összekapcsolódáshoz, az atomoknak olyan rezgésállapotot kell megvalósítani, amelyben a pozitív és negatív töltések súlypontja nem esik egybe, és a vonzóerők eredője valamivel nagyobb, mint a taszítóerőké.
A diszperziós kölcsönhatás annál erősebb, minél több az egy molekulára jutó elektronok száma. Ezért nagyobb diszperziós erők hatnak két jódmolekula között, mint két fluormolekula között. Ha nagyobb erők hatnak a szomszédos molekulák között, akkor nagyobb hő kell a leküzdésükhöz, nő az olvadás- és forráspont. Ezért nő pl. az alkánok olvadás- és forráspontja a molekulatömeg növekedésével.