Főmenü megnyitása

Módosítások

3 bájt hozzáadva ,  2 hónappal ezelőtt
oktettszabály egybeírandó
Ramsay folytatta a nemesgázok keresését, és 1898-ig a cseppfolyós levegő alacsony hőmérsékleten frakcionált desztillációjával három további elemet sikerült elkülönítenie, amelyeket [[kripton]]nak (''κρυπτός'' – kriptosz = elrejtőzik, eltitkol), [[neon]]nak (''νέος'' – neosz = új) és [[xenon]]nak (''ξένος'' – xenosz = idegen, furcsa) nevezett el. A [[radon]]t először [[Friedrich Ernst Dorn]] azonosította 1898-ban<ref>{{cite journal|title=Discovery of Radon|last=Partington|first=J. R.|journal=[[Nature]]|volume=179|issue=4566|pages=912|year=1957|doi=10.1038/179912a0|bibcode=1957Natur.179..912P}}</ref> és ''rádiumemanációnak'' nevezte, de nem tekintették nemesgáznak egészen 1904-ig, amikor megállapították, hogy tulajdonságai hasonlóak a többi nemesgázéhoz.<ref name="brit">{{cite encyclopedia|encyclopedia=[[Encyclopædia Britannica]]|year=2008|title=Noble Gas|url=http://www.britannica.com/eb/article-9110613/noble-gas}}</ref> Strutt és Ramsay a nemesgázok felfedezéséért 1904-ben fizikai és kémiai [[Nobel-díj]]ban részesült.<ref>{{cite web |title=The Nobel Prize in Physics 1904 Presentation Speech |author=Cederblom, J. E. |year=1904 |url=http://nobelprize.org/nobel_prizes/physics/laureates/1904/press.html}}</ref><ref name=nobelchem>{{cite web |title=The Nobel Prize in Chemistry 1904 Presentation Speech |author=Cederblom, J. E. |year=1904 |url=http://nobelprize.org/nobel_prizes/chemistry/laureates/1904/press.html}}</ref>
 
A nemesgázok felfedezése nagyban segítette az atomszerkezet általános megértését. 1895-ben [[Henri Moissan]] francia kémikus megkísérelte az argont reakcióba vinni a legelektronegatívabb elemmel, a [[fluor]]ral, sikertelenül. A tudósok egészen a 20. század végéig próbálkoztak sikertelenül argonvegyületek előállításával, de ezek a kísérletek hozzájárultak az atomszerkezetre vonatkozó új elméletek születéséhez. Ezen kísérletek alapján 1913-ban publikálta [[Niels Bohr]] az atom szerkezetére vonatkozó modelljét, miszerint az atommag körül az elektronok héjakba vannak szerveződve, és a nemesgázok külső elektronhéjai a hélium kivételével mindig nyolc elektront tartalmaznak.<ref name="brit" /> 1916-ban [[Gilbert N. Lewis]] megfogalmazta az úgynevezett oktett szabályt[[oktettszabály]]t, vagyis hogy a külső elektronhéjon kialakuló elektronoktett a legstabilabb elrendeződés bármely atom számára, és mindegyik elem ennek kialakítására törekszik. Ez magyarázattal szolgál a nemesgázok csekély reaktivitására, mivel nekik nem szükséges elektron felvétele vagy leadása, hogy kialakítsák az elektronoktettet.<ref>{{cite journal |author=Gillespie, R. J.; Robinson, E. A. |title=Gilbert N. Lewis and the chemical bond: the electron pair and the octet rule from 1916 to the present day |journal=J Comput Chem |volume=28 |issue=1 |pages=87–97 |year=2007 |pmid=17109437 |doi=10.1002/jcc.20545}}</ref>
 
1962-ben [[Neil Bartlett]] felfedezte az első nemesgázvegyületet, a [[xenon-hexafluoroplatinát]]ot.<ref name="bartlett">{{cite journal|title=Xenon hexafluoroplatinate Xe<sup>+</sup>[PtF<sub>6</sub>]<sup>−</sup>|last=Bartlett|first=N.|journal=[[Proceedings of the Chemical Society]]|issue=6|page=218|year=1962|doi=10.1039/PS9620000197}}</ref> Ezt rövid időn belül más nemesgázok vegyületeinek felfedezése követte: 1962-ben a [[radon-difluorid]]é,<ref>{{cite journal|author=Fields, Paul R.; Stein, Lawrence; Zirin, Moshe H.|title=Radon Fluoride|journal=[[Journal of the American Chemical Society]]|year=1962|volume=84|issue=21|pages=4164–4165|doi=10.1021/ja00880a048}}</ref> majd 1963-ban a [[kripton-difluorid]]é.<ref>{{cite journal|author=Grosse, A. V.; Kirschenbaum, A. D.; Streng, A. G.; Streng, L. V.|title=Krypton Tetrafluoride: Preparation and Some Properties|journal=Science|year=1963|volume=139|pages=1047–1048|doi=10.1126/science.139.3559.1047|pmid=17812982|issue=3559|bibcode=1963Sci...139.1047G}}</ref> Az argon első stabil vegyületéről 2000-ben számoltak be, amikor [[argon-fluorohidrid]]et sikerült előállítani 40&nbsp;K hőmérsékleten.<ref>{{cite journal|title=A stable argon compound|journal=[[Nature]]|issue= 6798|pages=874–876|year=2000|doi=10.1038/35022551|author= Khriachtchev, Leonid; Pettersson, Mika; Runeberg, Nino; Lundell, Jan; Räsänen, Markku|volume=406|pmid=10972285}}</ref>