„Nével” változatai közötti eltérés

A pszaltérion, a hárfa jellemzője, hogy húrjai hangolásuknak megfelelően eltérő hosszúságúak, ami miatt az ilyen típusú zeneszerszámok körvonala háromszögre emlékeztető. A középkorban [[Szent Jeromos|Jeromos egyházatya]], [[Cassiodorus]] és [[Sevillai Szent Izidor]] nyomán a bibliai húros hangszereket egyértelműen [[háromszög]]letűnek, ''[[delta]]'' formájúnak tekintették, és ez a vélekedés a Biblia értelmezésében, az [[egzegézis]]ben fontos szimbolikai, számmisztikai szerepet kapott, a [[szentháromság]] fogalmával is kapcsolatba került.<ref>{{opcit|név=van Schaik|oldal=78–79}}</ref> A modern matematika képleteiben használt fordított delta alakú szimbólum: <math>\nabla</math>, az úgynevezett ''[[nabla operátor]]'' elnevezése is erre az elképzelésre vezethető vissza.

 

 

Napjainkban a tudósok többsége a névelt hárfának tekinti, de ez a nézet nehezen egyeztethető össze azzal az [[archeológia]]i ténnyel, hogy a [[hellenizmus]]t megelőző időszakból a [[Kánaán]]t, az ókori [[A zsidók története a történelmi Izrael területén|Izrael]]t, [[Palesztina (régió)|Palesztinát]] magában foglaló területeken talált számos líraábrázolás mellett nem került elő hárfát ábrázoló lelet. Ennek megfelelően egy másik hipotézis is tartja magát, miszerint a nével egy ókori közel-keleti eredetű [[Líra (hangszer)|líraféle]] volt, amely a [[kinnór]]-lírától abban különbözött, hogy nagyobb számú, vastagabb húrjai voltak, melyeket kézzel pengettek. Hangszerteste a folyadékok tárolására szolgáló bőrtömlőhöz hasonló formájú volt, innen kaphatta nevét. Vastagabb húrjai révén mélyebb hangja lehetett, tenor- vagy basszushangszerként szolgálhatott a [[Második Templom]] zenekarában a [[Kr. e. 6. század]] végétől. Egy ilyen hangszer ábrázolása egy [[Bar Kohba]]-érmén látható is.<ref>{{opcit|név=Braun-Stott|oldal=23–24}}</ref>