„Júlia spanyol királyné” változatai közötti eltérés

Reina
(Júlia)
(Reina)
1808-ban I. Napóleon fivérére ruházta a spanyol királyi címet is, tehát Julie ott is királyné lehetett. (Julie volt az első a spanyol történelemben, aki nem nemesi származású hölgyként lett királyné.)
 
Miután I. Napóleon második visszatérési kísérlete is meghiúsult a trónfosztása után, Julie és Joseph is száműzetésbe kényszerültek. Ezután már külön éltek a férjével, s Julie 1821-ben előbb Brüsszelben, majd pedig Firenzében telepedett le. 1823-ban húga, Dezideráta királyné kérésére Svédországba költözött. 1840-ben visszatért férjéhez, Firenzébe. Joseph 1844. július 28-án 76 évesen elhunyt, Julie pedig nyolc hónap múlva, 1845. április 7-én követte őt a halálba, 73 esztendősen. Legkisebb lányuk, Sarolta már 1839-ben, 36 évesen elhunyt, első gyermeke világra hozatala során, gyermekével együtt. 1826-tól 1831-ig volt Napóleon Lajos berg-klevei nagyherceg (I. Napóleon öccse, Lajos és I. Napóleon mostohalánya, Beauharnais Hortenzia fia) felesége. Szülei mellett nyugszik, a Santa Croce Bazilikában, Firenzében. 1822-ben Julie idősebb lánya, Letícia hozzáment Charles Lucien Bonaparte-hoz, Canino és Musignano 2. hercegéhez, Lucien Bonaparte fiához. (Lucien I. Napóleon francia császár testvére volt.) Házasságukból 12 gyermek származott, József, Gertrúd, Lajos, Júlia, Sarolta, Stefánia, Jozefin, Auguszta, Napóleon, Aloïse, Mária és Károly.
Névtelen felhasználó