„Júlia spanyol királyné” változatai közötti eltérés

Deposed Lady
(J)
(Deposed Lady)
1808-ban I. Napóleon fivérére ruházta a spanyol királyi címet is, tehát Julie ott is királyné lehetett. (Julie volt az első a spanyol történelemben, aki nem nemesi származású hölgyként lett királyné.) Julie nem követte férjét Spanyolországba, inkább szeretett kastélyában maradt, Mortefontaine-ban, s közben folyamatosan informálták őt Joseph félrelépéseiről.
 
Julie hatékonyan támogatta férjét politikai tekintetben is, ugyanis rendszeresen levelezett Joseph-fel, mely során tájékoztatta őt I. Napóleon Spanyolországgal kapcsolatos terveiről is. Továbbá tanácsokat adott hitvesének, hogy milyen intézkedések szükségesek Spanyolországban, a trón megóvása érdekében, mind pénzügyi, mind pedig hadi szempontból, ugyanis tisztában volt vele, hogy Napóleon sosem fogja engedni Spanyolország elszakadását a Francia Császárságtól. Julie-t csak úgy emlegették a spanyol alattvalók, hogy: ,, a távoli királyné ". 1813 júniusában Spanyolországból is elűzték az uralkodópárt, ugyanis 1813. június 21-én Napóleon csapatai vereséget szenvedtek Vitoriánál (Spanyolország). A háború közben Julie Mortefontaine-ban menedéket nyújtott húgának, Deziderátának, aki akkor még csak Svédország koronahercegnéje volt, ugyanakkor Franciaország ellensége is. Szintén oda menekült Württembergi Katalin is, aki Vesztfália királynéja volt, s egyben Jérôme Bonaparte felesége, azaz I. Napóleon sógornője.
 
I. Napóleon első bukása után Julie vett egy házat Svájcban, Prangins kastélyát, a Léman tó közelében. A Bonaparte család egyéb tagjai is menekülni kényszerültek. 1816-ban Julie húga, Dezideráta hercegné felajánlotta az asszonynak, hogy testvére költözzön hozzá Svédországba, pedig tisztában volt vele, hogy ez majd felháborodást vált ki a nép szemében, mivel a francia uralkodócsalád ellenségük volt akkoriban. Julie végül nem utazott el a húgához. Joseph az USA-ban, New Jersey államban vett egy birtokot, a Delaware folyó közelében, abból a pénzből, amit abból szerzett, hogy eladta a Madridból való menekülésekor elhozott festményeket, melyek kastélyok, kolostorok, paloták falait díszítették. Julie Frankfurtba távozott két leányával, ahol hat évet töltött. Ezalatt egyszer sem találkozott Amerikában letelepedő férjével.
1813. június 21-én Napóleon csapatai vereséget szenvedtek Vitoriánál. A háború közben Julie Mortefontaine-ban menedéket nyújtott húgának, Deziderátának, aki akkor még csak Svédország koronahercegnéje volt, ugyanakkor Franciaország ellensége is. Szintén oda menekült Württembergi Katalin is, aki Vesztfália királynéja volt, s egyben Jérôme Bonaparte felesége, azaz I. Napóleon sógornője.
 
I. Napóleon első bukása után Julie vett egy házat Svájcban, Prangins kastélyát, a Léman tó közelében. A Bonaparte család egyéb tagjai is menekülni kényszerültek. Joseph az USA-ban, New Jersey államban vett egy birtokot, a Delaware folyó közelében, abból a pénzből, amit abból szerzett, hogy eladta a Madridból való menekülésekor elhozott festményeket, melyek kastélyok, kolostorok, paloták falait díszítették. Julie Frankfurtba távozott két leányával, ahol hat évet töltött. Ezalatt egyszer sem találkozott Amerikában letelepedő férjével.
 
Miután I. Napóleon második visszatérési kísérlete is meghiúsult a trónfosztása után, Julie és Joseph is száműzetésbe kényszerültek. Ezután már külön éltek a férjével, s Julie 1821-ben előbb Brüsszelben, majd pedig Firenzében telepedett le. 1823-ban húga, Dezideráta királyné kérésére Svédországba költözött. 1840-ben visszatért férjéhez, Firenzébe. Joseph 1844. július 28-án 76 évesen elhunyt, Julie pedig nyolc hónap múlva, 1845. április 7-én követte őt a halálba, 73 esztendősen. Leírások szerint bájos, csöndes, tiszteletre méltó, békés és nagyon kedvelhető személyiség volt.
Névtelen felhasználó