„Vay-kastély (Tiszacsege)” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Vay Miklós hadmérnök.jpg|170px|bélyegkép|balra|Vay Miklós]]

Tiszacsege valószínűleg az 1660-as években került a [[Vay család|Vay családhoz]], Vay Ábrahám és Ibrányi Anna házasságát követően. Ábrahám halála után fia, Vay László örökölte a birtokot, aki [[II. Rákóczi Ferenc]] híve volt, 1701-ben együtt fogták el őket, egy ideig [[Bécsújhely]]en raboskodott, majd a [[Rákóczi-szabadságharc|szabadságharc]] idején brigadérosi rangban a kuruc csapatokat vezette. Neve megtalálható a [[szatmári béke]] aláírói között is. Tiszacsegét 1717-ben felosztva örökölték gyermekei: legidősebb fia, Ábrahám a felét kapta, idősebb lánya, gróf Teleki Lászlóné Vay Anna negyedét, fiatalabb lánya Platthy Sándorné Vay Bora pedig szintén negyedrészt örököltek. A birtok ekkor még megmaradt közös kezelésben. 1787-ben Ábrahám fiai, Dániel, József és Miklós bárók felosztották az uradalmat úgy, hogy mindhárman egy negyedrészt kaptak, a fennmaradó negyedet pedig Platthy Imre vejeinek, Balogh Péternek és Lónyay Lászlónak adták. A felosztás után nem sokkal már öt major állt Tiszacsege határában, ezek közül Nagymajort [[Vay Miklós (hadmérnök)|Vay Miklós]] építtette. Vay Miklós hadmérnöknek tanult, volt dandártábornok, császári kamarás, országgyűlési követ és folyamszabályozási királyi biztos is. 1783-ban [[II. József magyar király|II. József]] - bátyjával, Dániellel

 

A kastély stílusában [[Klasszicista építészet Magyarországon|klasszicizáló]] [[Barokk építészet Magyarországon|későbarokk]], [[Empire (stílus)|empire]], de [[Rokokó|rokokó]] kagylódíszítésekkel is ellátták. Egy 1819-es összeírásban már szerepelt, ekkor azt írták róla, hogy „az egész épület új”. A pince szemöldökgerendáján azonban az 1821-es évszám található, talán csak ekkorra lett az épület teljesen készen.