„BRDM–1” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kékít |
a Hibák javítása (kapcsolat a FUG járművel, páncélzat) és források kiegszítése Címkék: HTML-sortörés Vizuális szerkesztés |
||
12. sor:
| magasság = 2,9
| tömeg = 5,63
| páncélzat =
Teknő oldalak és far: 7 mm<br />
Felépítmény eleje: 11 mm<br />
Felépítmény oldalai: 7 mm<br />
Felépítmény hátulja: 5 mm<br />
Vízszintes felületek: alul: 4 mm, felül: 5 mm
| elsődleges fegyverzet = nincs (1957-es, 1958-as és 1959-es mintájú BRDM–1)<br />
1 darab 7,62 mm-es [[SZG–43 Gorjunyov|SZGMB]] közepes géppuska az elülső rögzítési ponton (1959-es és 1960-as mintájú BRDM–1)<br />
35 ⟶ 40 sor:
A [[BTR–40]] páncélozott szállító jármű alkalmazása során a [[Szovjet Hadsereg]]ben nyilvánvalóvá vált, hogy a modern csatatereken nélkülözhetetlen az olyan járművek alkalmazása, amelyek képesek átkelni a vízen. A [[Gorkiji Autógyár]] (GAZ) A. Gyedkov vezette tervezőirodájában V.K. Rubcov főkonstruktőr irányításával az 1954-es év végén elkészült egy új úszóképes jármű tervezete. Eredetileg a BTR–40 páncélozott szállító jármű kétéltű változata lett volna, jelölése a '''BTR–40P''' volt.
A tervezet a BTR–40 több alkotóelemét is felhasználta, de a munka előrehaladtával a koncepció megváltozott. A jármű végül egy úszóképes páncélozott felderítő járműként került le a tervezőasztalról. Emiatt a jármű megkapta a '''BRDM''' jelölést, amely a Bojevaja razvedivatyelnaja dozornaja masina rövidítése volt. Az első prototípussal 1956 februárjában készültek el, jóval nagyobb úszóképes teknővel (stabilitás növelése) és javított mankókerék-rendszerrel az árokáthidaló-képesség javítása érdekében. A tesztsorozatra a [[Fekete-tenger]] térségében került sor, majd 1957-ben alkalmasnak találták a járművet, sorozatgyártása még abban az évben elkezdődött.
A ''(még a szakirodalomban is esetenként visszaköszönő)'' tévhitekkel ellentétben a '''[[FUG]]''' gépjárművet nem a BRDM-1 bázisán hozták létre, az teljesen magyar konstrukció és csupán a mankókerék-kihajtás származott a szovjet járműről. A FUG futóműve különböző [[Rába Járműipari Holding|Rába]], [[Ikarus|Ikrausz]] és [[Csepel Autógyár|Csepel]] alkatrészekből állt össze, a páncélteknőt a [[Újpesti Hajógyár|Magyar Hajó- és Darugyár]] tervezte, míg a komplex átviteli művet a Rába fejlesztette ki és gyártotta. Bár a jármú a legtöbb téren felülmúlta a BRDM-1 szériát, annak legfőbb hiányosságai szintén sújtották, különösen a beépített fegyverzet hiánya és az alul-motorizáltság.<ref>{{Cite book|title=Magyar autógyárak katonai járművei|author=szerk. Varga A. József ; Bárdos András [et al.]|origdate=2008|page=493 p.|isbn=963 9005 95 9}}</ref>
== Leírás ==
48 ⟶ 55 sor:
A jármű teljesen kétéltű, a jármű elején lévő acéllemezt a vízen való átkelés előtt felemelik, hogy megnöveljék a stabilitást, illetve hogy megakadályozzák a víz befolyását a motortérbe. A vízben a jármű meghajtásáról egy [[Sugárhajtómű|vízsugárhajtómű]] gondoskodik. A hajtóművet a főmotor hajta, amely pedig egy négylapátos propellert forgat. A vízsugárhajtóművet egy páncélozott spaletta védi a szárazföldön. Ezt a spalettát el kell távolítani, mielőtt a jármű belehajt a vízbe. A jármű elején lévő acéllemez a szárazföldön kiegészítő páncélzatként funkcionál.
A BRDM–1 maximális páncélvastagsága
Az 1959-es mintájú BRDM alapfegyverzete egy 7,62 mm-es [[SZG–43 Gorjunyov|SZGMB]] közepes géppuska, melyet a páncéltest elejére rögzítenek, lőszerjavadalmazása 1250 töltény. Az 1960-as mintájú BRDM tetejének oldalain további két géppuska foglalattal rendelkezik a 7,62 mm-es SZGMB géppuskákhoz, habár általában csak egy géppuskát szereltek a járműre, pedig lehetőség volt akár három géppuska hordozására is. Később a jármű elején a 12,7 mm-es [[DSK|DSK 1938/46]] nehézgéppuskát vagy a 14,5 mm-es [[KPV]] nehézgéppuskát alkalmazták az SZGMB közepes géppuska helyett, míg a jármű hátuljára egy kiegészítő SZGMB géppuskát szereltek. Továbbra is lehetőség volt két SZGMB géppuska felhelyezése az oldalsó foglalatokra.
55 ⟶ 62 sor:
== Alkalmazás ==
A BRDM–1 1957-ben lépett hadrendbe a szovjet hadseregben. A gyártás 1966-ig folytatódott, mikoris a gyártósorokon teljesen felváltották a BRDM–2-vel. Alkalmazása még évekig folytatódott, mietőtt a BRDM–2 teljesen kiszorította volna. A BRDM–1 obr. 1958 alkalmazásra került [[Csehszlovákia|Csehszlovákiában]] és [[Magyarország]]on is
A BRDM–1 még további négy Varsói Szerződés tagállamnál volt hadrendben: [[Albánia]], [[Bulgária]], [[Német Demokratikus Köztársaság]] és [[Románia]]. Ezen kívül [[Kuba]] is vásárolt néhány példányt. Közel az összes szovjet felszereléshez hasonlóan, a BRDM–1-et is eladták több arab és afrikai államnak, ahol még évtizedekig szolgáltak jó terepjáró és úszóképességüknek köszönhetően.<ref name=":0">{{Cite book|title=Az Izraeli hadigépezet|author=Ian V. Hogg|origdate=1999.|isbn=963-8380-93-4}}</ref>▼
A BRDM-1 legnagyobb hiányossága, hogy beépített fegyverzettel nem rendelkezett, így különösen tagolt terepen és [[Tömegpusztító fegyver|ABC fegyverekkel]] szennyezett terepen ([[Irak–iráni háború|Irak-Iráni háború]]) korlátozott volt a használhatósága harcjárműként még a korabeli hasonló feladatkörű járműhöz képest is. Emellett a járműből korlátozott volt a kiláthatóság, ami tűzvezetési képességeit csökkentette jelentősen, ugyanakkor páncéltörő-rakétás változatai némileg sikeresebbek voltak a negyedik [[Jom kippuri háború|Arab-Izraeli]] háború kezdeti szakaszában.<ref name=":0" />
▲A BRDM–1 még további négy Varsói Szerződés tagállamnál volt hadrendben: [[Albánia]], [[Bulgária]], [[Német Demokratikus Köztársaság]] és [[Románia]]. Ezen kívül [[Kuba]] is vásárolt néhány példányt. Közel az összes szovjet felszereléshez hasonlóan, a BRDM–1-et is eladták több arab és afrikai államnak.
== Változatok ==
| |||