„Gád” változatai közötti eltérés

===személynévSzemélynév és fogalom===

**Jákobnak és Lea szolgálójának, Zilpának fia, egy izraelita törzsnek ősatyja, amely törzs nevét viselte. Egyike volt a leghatalmasabb izraelita törzseknek, mert Mózes IV.1,24 szerint 40500 fegyverforgató férfiút állított ki. Ugyancsak Mózes IV. könyvének elbeszélése szerint Rubennel és Menasse törzsének felével a Jordántól keletre telepedett le, de azért Palesztina a Jordán nyugatra eső részének meghódításában is volt része. Kétségtelen, hogy G. törzse Izrael északi törzseivel szorosabb összeköttetésben állott, - ennek ad kifejezést a származásáról szóló elbeszélés – és hogy a Holt-tenger partján a mai Vádt-Zerka-Máin és az Atou folyó között lakott. A törzs népét az asszírok fogságba hurcolták.

***G., próféta, aki Dávid király idejében élt, az ő látó embere volt. Az Ő tanácsára épített Dávid oltárt a jebuszita Aravna földjén, ahová később a jeruzsálemi templom épült. Megírta Dávid történetét, a kultusz rendjének kialakításában is szerepet játszott.

****G., némely sémi népeknél a szerencse Istene. Később a Jupiter csillaggal azonosították.

===nemesiNemesi előnév, melyből önálló családnév is kialakult===

* gaádi Pálffy János a Lippai járásban, Altringen községben volt tulajdonos (Kisrékas). * Imre apját 1795-ben nemesíti I. Ferenc. Adataikat a „Nagyiván”-ban, vagy Kempelen Béla: Magyar Nemes Családok c. munkájában meg lehet találni.

* gaádi Kayser Sámuel adataikat meg lehet találni: Lendvai Miklós: Temes vármegye nemes családjai; III. kötet 32-33. oldal; megjelent 1905-ben, vagy a www.myheritage.com weblapon.

Többen feltételezik, hogy a község neve egy 890 körül élt vezérről kapta nevét: ''Glád (Gád), vezér a magyarok honfoglalása idejében, a Névtelen jegyző szerint (11. fej.) azon a földön uralkodott, mely a Maros vizétől Orsova váráig terjedt s melyet ő, Viddin várából kijővén, a kunok segítségével foglalt volna el. A bolgárok és kunok alatt egyszerűen urlaltájaiakaturaltájaiakat, vagyis avartöredékeket kell értenünk. Az avarok sáncgyűrűi azon a vidéken, a Maros jobb- és bal partján csaknem egyenlő (22–23 km) távolságban, Aradban Szent Anna, Temesben Zsadány határában, az Ördögárok s a legnyugatibb római sánc közt elég épen fennmaradtak. Szoárd, Kadocsa és Vajta Magyar-Kanizsánál kelt át a Tiszán, azután a Csesztöreg (Aranka) mellett ütött tábort, onnan pedig (körülbelül a Szabadka-temesvári útirányt követve) a begai részekre szállt s két hét alatt meghódította G. tartományának a Maros és Temes közt levő részét. A döntő küzdelem valószínűleg a zsadányi avar sánc körül ment végbe. Maga G. «nagy lovas és gyalogsereggel, a kunok, bolgárok és vlachok segítségével» a Temes mögött szolgáltatott csatát. Ezt elveszítvén, rövid idő alatt az egész terület a magyarok kezébe került. G. hűséget fogadott s mint alárendelt főnök működött azontúl a Maros, Tisza, Duna közében, hol több helynév őrzi emlékét. Gládot nem hagyták volna meg főnöknek a magyarok, ha nem rokon törzsből származik; olyanforma szerződést köthettek vele, mint kevéssel utóbb Maróttal, t. i., hogy csak holtig maradt családjánál ez a rész. G. halála után nem tartomány többé Temes vidéke. Már a vezérek korában valamely magyar nemzetség szállta meg a Délvidéket, és pedig az, amelyből Ajtony (Ochtum) származott. A Névtelen Jegyzőnek azt az állítását, hogy Ajtony éppen G. ivadéka lett volna, semmi sem igazolja.''