Főmenü megnyitása

Módosítások

A kalahurrász (így nevezte Ibn Battuta és költészetében Ibn al-Dzsajjab és Ibn Zamrak), a legnagyobb, al-Andalúzban felépült erődöt, Giblaltárt (épült 1333 és és 1349 között) amelyet a Marínida szultán Abu 'al-Hasszán parancsára (ibn-Battúta szerint) húztak fel. Malaga örökölt egy XI. századi erődítményt, amit összetett bejárattal, kapukkal, tornyokkal és kiegészítő építményekkel (fürdők, kutak, zárkák) láttak el. Egyházi építészet viszonylag kevés volt az első időszakban, ezek még az Almohád jellemzőket mutatták. Főleg téglából építkeztek, a boltívek és az oszlopok is égetett téglából álltak.
 
Az Alhambra mecseteiből amiket III. Mohamed és I. Iszmáil építtetett mára már csak az alaprajzok maradtak meg. Ezek főleg téglalap alakú alapokról tanúskodnak. I. Júszuf avatta fel a granadai medreszét, aminek oszlopcsarnokának bejárata a Marínidák építészeti stílusára hasonlított. II. Mohamed korában épült az Arsenal Malaga, amelyet V. Mohamed bővített ki. Az egyetlen fennmaradó Naszrida ''funduk'' (kereskedők szálláshelye, szeráj), al-Dzsadida, I. Júszuf építészeti öröksége, négyzetes alaprajzú központi udvarral, háromszintes, pilléreken nyugvó galériával, ahol a vendégszobák találhatók. A bejárati [[ejván]] kiképzése világosan mutatja az iszlám építészet befolyását. A granadai [[márisztán]]t, azaz kórházat V. Mohamed építette. 1365-67-ben, sikeres hadjáratai után. A déli és keleti oldalán, a fundukhoz hasonló szerkezet mellett egy központi medence is tartozott két nagy ülő oroszlánnal, ezt ma már az Alhambrában látni. A polgári építészet a társadalmi osztályok gazdagságával összefüggésben folyamatosan változott. Több luxusház két szintes volt, mint a granadai, például Casa de los Gironès, amelyen festett stukkós díszítés figyelhető meg. Bár számos fürdő (hammam) elpusztult, némely romok arra engednek következtetni, hogy gőzkabinok és kemencék biztosították a meleg vizet, (például Granada, Baza, Ronda, Gibraltár, AlhamaAlhambra).
 
===Keleti birodalmak===
A díszítőművészet különösen a könyvművészet és fémművesség területén virágzott. A könyveket a Kínából származott papírkészítés technikájával gyártották, [[Horászán]] híres volt papírgyártásáról. A gaznavidák és gúridák nagy számban rendeltek Korán-másolatokat, illetve [[hadísz]]-leírásokat rendkívül gazdag könyvtáraik és medreszéik részére. A könyveket aranyberakásokkal díszítették.
 
Herát a gaznavida időkben hírteshíres volt fémtárgyairól, amiket al-Haravi, azaz heráti névvel szignáltak. A feliratos, figurális ábrázolásokkal gazdagított, általában sárgaréz- és ezüstberakásos fémtárgyak az egész keleti világban keresettek voltak. A feliratok arról tanúskodott, hogy a perzsa nyelv egyre inkább elfogadott volt a műveltebb felsőbb osztályokban.
 
====Nagyszeldzsukok, anatóliai szeldzsukok, Hvárezm-sahok====
A szúfi kolostorok, a hánakák megjelenése szorosan összefügg a szúfizmus rohamos terjedésével. A 11-12. században rendkívül elterjedt rendházak fő eleme egy központi kupolás csarnok volt, amit kisebb fülkék, mellékhelyiségek vettek körbe.
 
A mecsetek építésében a szeldzsukok számtalan újítást vezettek be, ami évszázadokig alapját képezte a perzsiában később épített péntek-mecsetek többségének. Ezek legfontosabb képviselője az [[iszfahán]]i péntek-mecset, a négyejvános kupolacsarnokos elrendezésével, amely 1158 és 1160 között épült. A szeldzsukok itt vezették be először a négyejvánosnégy[[Íván (építészet)|íván]]<nowiki/>os elrendezést, illetve a mögötte álló kupolás szentély, a kiblaejvánkiblaíván építészeti megoldásait. Az ima irányát, azaz a kiblát kiszélesítették, megkülönböztetve a többi ejvánosívános kiképzéstől.
 
[[Image:Diyarbakır_Ulucami.JPG|thumb|200px|A dijarbakiri Ulu dzsámi]]
A szeldzsuk törökök behatolása az anatóliai területekre kissé átalakította az ott hagyományosan megszokott építészeti stílust és úgy a felhasznált építőanyagok mint formagazdagság terén változást hozott. Bár a grandiózusabb épületek kőből készültek, gyakori volt a téglaépítmények sora szinte függetlenül az épület funkciójától. Téglát használtak a boltozatok kialakítására, gyakori volt a faoszlopok alkalmazása a tetőszerkezetek megtartására is. Ezek az újítások szembetűnőek a Málik sah által építtetett dijarbakiri nagymecset (Ulu Dzsámi) építésénél is. A mecset érdekes keveréke az újra felfedezett klasszikus elemeknek, a kő, tégla vagy stukkódíszítés kombinációinak.
 
A [[konyaKonya (település)|konyai]]i fellegvárban található mecsetnél (11. század közepe) is szembetűnő az eklektikus építészeti stílus. Megtalálható itt a szír módon használt fehér és szürke márvány keveréke, a kúp alakú kupola perzsa hatásra utal, vagy egy átmenetet képez az örmény templomok felé. A mecseten belül a két teremben újra felhasznált bizánci oszlopokat láthatunk. A leginkább jellemző szakasz azonban már a szeldzsukok saját stílusa, a finoman megmunkált [[minbár]] előtti kupola, amelybe nem a szokásos lépcsőzetes, hanem már háromszög alakú klaszterek vezetnek át ([[csengely]]), egyúttal az egész összképét fekete és türkiz csempék határozzák meg.
 
Anatólia már a tizenharmadik század elején szeldzsuk stílusban kezdett fejlődni, az évszázadok során különböző, iráni, szíriai, mezopotámiai és közép-ázsiai hatások érték. Jelenleg elfogadott vélemény, hogy a törökös iszlám kultúra egyfajta szintézise.<ref>{{Opcit|n =Joachim Gierlichs |c =Iszlám művészet és építészet |k = |f =Anatóliai szeldzsukok |sz = |o =371 }}</ref>
A mecsetépítészet különbözik a kelet-anatóliai építési módtól, ahol inkább az arab típusú nyitott mecset a jellemző. A 12. századi kísérletező építészetet leginkább a kayseri és a konyai péntek mecsetek jellemzik, ahol elhagyva a Nagyszeldzsukok négyejvános építészeti megoldásait úgynevezett bazilikális mecsetek építését helyezték előtérbe. Erre a stílusra jellemző a nigdei Alá ad-Dín-dzsámi (1223), amelynek padlóját szeldzsuk szőnyegek borítják. A legrégibb fennmaradt szőnyegek is ebből a korból valók.
 
Feltűnőek a Középnyugat-Anatóliában a 13. század folyamán szokásosan épített faoszlopos mecsetek, melynek legjellemzőbb képviselője az 1232-ben épített sivrihisari Ulu-dzsámi. A konyai[[Konya (település)|konya]]<nowiki/>i fellegvárban jellemzők a 13. századból származó kőfaragások, amelyek griffeket, dzsinneket és állatábrázolásokat mutatnak.
 
A díszítőművészetek a szeldzsuk korból főleg Iránban fejlődtek a legszebb példákkal. Elsősorban a fazekasmesterség alakított ki hagyományokat a mázas, úgynevezett frittkerámiák megjelenésével, amelyeket a költséges, de legszebb alkotásokként számon tartott máz feletti festéssel díszítettek. A 12. század utolsó negyedében születtek a bonyolult minai zománckerámiák, amiket a kettős égetés technikájával hoztak létre. Egyes készítmények csatajeleneteket vagy epizódokat ábrázolnak [[Firdauszí]] [[Sáhnáme|Királyok könyvéből]] (Sáhnáme).
33 203

szerkesztés