„Iszlám építészet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Nagyszeldzsuk Birodalom: szöveg áthozva az iszlám művészet szócikkből |
→Anatólia: Szöveg áthozatala az Iszlám művészet szócikkből |
||
259. sor:
[[Image:Nigde alaaddin cami taci.jpg|thumb|Alá ad-Dín-dzsámi [[Niğde (település)|Niğdében]] (Közép-Anatólia)]]
A [[Szeldzsuk-dinasztia|szeldzsuk]]ok [[Manzikerti csata|Manzikert]] alatt legyőzték a [[Bizánci Birodalom|Bizánci Birodalmat]] és megnyílt az út az iszlám terjeszkedése előtt [[Anatólia|Anatóliában]] illetve Kis-Ázsiába. Az iszlám építészet akkor találkozott teljes egészében először a bizánci örökséggel illetve az [[Örményország|örmény]] építészettel melynek hatása a továbbiakban meghatározó lett. Ez a hatás gyakorlatilag az összes építészeti típusnál megmutatkozik. Anatólia már a tizenharmadik század elején szeldzsuk stílusban kezdett fejlődni, az évszázadok során különböző, iráni, szíriai, mezopotámiai és közép-ázsiai hatások érték. Jelenleg elfogadott vélemény, hogy a törökös iszlám kultúra egyfajta szintézise.<ref>{{Opcit|n =Joachim Gierlichs |c =Iszlám művészet és építészet |k = |f =Anatóliai szeldzsukok |sz = |o =371 }}</ref>
Anatólia, mint a szeldzsukok egyik hűbéres területe gyakorlatilag 1086-ban már elszakadt az anyabirodalomtól és önálló kulturális fejlődés útjára lépett. A szeldzsuk törökök behatolása az anatóliai területekre kissé átalakította az ott hagyományosan megszokott építészeti stílust és úgy a felhasznált építőanyagok mint formagazdagság terén változást hozott. Az építészet szinte minden területen megújulásra volt képes, így a mecsetek, medreszék, karavánszerájok önálló építészeti egységet alkottak.<ref name="BaileyBozdoğan2007">{{cite book|author1=Julia Bailey|author2=Sibel Bozdoğan|author3=Gülru Necipoğlu|title=History and Ideology: Architectural Heritage of the "Lands of Rum"|url=https://books.google.com/books?id=DBbgOTsAHQ8C&pg=PA196|year=2007|publisher=BRILL|isbn=90-04-16320-4|pages=196–}}</ref>
Bár a grandiózusabb épületek kőből készültek, gyakori volt a téglaépítmények sora szinte függetlenül az épület funkciójától. Téglát használtak a boltozatok kialakítására, gyakori volt a faoszlopok alkalmazása a tetőszerkezetek megtartására is. Ezek az újítások szembetűnőek a Málik sah által építtetett dijarbakiri nagymecset (Ulu Dzsámi) építésénél is. A mecset érdekes keveréke az újra felfedezett klasszikus elemeknek, a kő, tégla vagy stukkódíszítés kombinációinak.
A [[Konya (település)|konyai]] fellegvárban található mecsetre (11. század közepe) is jellemző az eklektikus építészeti stílus. Megtalálható itt a szír módon használt fehér és szürke márvány keveréke, a kúp alakú kupola perzsa hatásra utal, vagy egy átmenetet képez az örmény templomok felé. A mecseten belül a két teremben újra felhasznált bizánci oszlopokat láthatunk. A leginkább jellemző szakasz azonban már a szeldzsukok saját stílusa, a finoman megmunkált [[minbár]] előtti kupola, amelybe nem a szokásos lépcsőzetes, hanem már háromszög alakú klaszterek vezetnek át ([[csegely]]), egyúttal az egész összképét fekete és türkiz csempék határozzák meg.
A mecsetépítészet különbözik a kelet-anatóliai építési módtól, ahol inkább az arab típusú nyitott mecset a jellemző. A 12. századi kísérletező építészetet leginkább a kayseri és a konyai péntek mecsetek jellemzik, ahol elhagyva a Nagyszeldzsukok négyejvános építészeti megoldásait úgynevezett bazilikális mecsetek építését helyezték előtérbe. Erre a stílusra jellemző a nigdei Alá ad-Dín-dzsámi (1223), amelynek padlóját szeldzsuk szőnyegek borítják. A legrégibb fennmaradt szőnyegek is ebből a korból valók.
Feltűnőek a Középnyugat-Anatóliában a 13. század folyamán szokásosan épített faoszlopos mecsetek, melynek legjellemzőbb képviselője az 1232-ben épített sivrihisari Ulu-dzsámi. A [[Konya (település)|konya]]i fellegvárban jellemzők a 13. századból származó kőfaragások, amelyek griffeket, dzsinneket és állatábrázolásokat mutatnak.
Az anatóliai mecsetek új típusú építésére kiváló példa a [[Niğde (település)|Niğdei]] Alá ad-Dín-dzsámi, amely bár kívülről díszítetlen, jelentős szerepet foglal el az anatóliai szeldzsukok építészetében. A szokatlan módon nem a kiblatengelyhez csatlakozó kapu és az alig kivehető figurális díszítés (két emberi arc) emeli ki a hasonló épületek közül. Ezek a mecsetek már sokfunkciós komplexumok voltak (küllije), előképei az Oszmán Birodalom meghatározó építészeti stílusának.<ref name=":2">{{opcit|n=Feiernabend |c=Iszlám művészet és építészet|k= |f= |o=280}}</ref>
| |||