„Trunk” változatai közötti eltérés

A település lakosságának szinte teljes egészét [[moldvai csángók]] alkotják, akik a [[déli csángó]] népcsoporthoz tartoznak. A [[magyar nyelv]] olyan változatát beszélik, amely feltehetően kapcsolatban áll a [[Mezőség|mezőségi]] vagy a [[Felső-Tisza-vidék|Felső-Tisza]] menti középkori magyar nyelvjárásokkal. Ez az ősi moldvai csángó dialektus. Ma ez a magyar nyelv egyetlen teljesen önállóan fejlődött [[Dialektus|dialektusa]], amely már akár külön [[Regionális nyelv|regionális nyelvnek]] is tekinthető. A középkori nyelvi formákat őrzi, a [[Román nyelv|román nyelvből]] való átvételek csupán lexikális jellegűek. Jellemző rá az ''s'' hangnak a sajátos realizációja („sziszegő beszéd”), amelyet talán a finn ''s''-hez lehetne hasonlítani. Mindemellett a ''sziszegő s'' és az ''sz'' külön hangértékkel bír beszédükben. Másik jellegzetesség a dzs fonéma megléte (dzsermek – gyermek, dzsió – dió, medzs – megy). Beszédük azért érthető nehezen még a románul tudó magyarok számára is, mert nagyszámban használnak [[Archaizmus|archaizmusokat]] vagy sajátos csángó (nem román eredetű) szavakat, például ''filjesz'': nyúl, ''hét'': mikor, ''ahét'': amikor régen, ''bücsü'': becsület, ''csúkmony'': tojás, ''eszüdni'': hozzáérteni, ''jü'': ő, ''külpis'', ''külbécs'': csiga , ''csánni'': csinálni stb. A magyarul beszélő déli csángók száma kb. 10-13 000. Más falvakkal ellentétben Trunkon még nem tapasztalható nagyfokú nyelvi egységesülés a székelyes csángó nyelvjárás javára.

 

 

Trunkon számtalan híres és sokak által szeretett népdal lett felgyűjtve.