„Hibridizáció” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14) |
a apró javítások |
||
78. sor:
[[Fájl:Ethene-2D-flat.png|thumb|none|Az etilén Lewis képlete. Minden szén két hidrogénhez kapcsolódik, míg köztük egy darab kettős kötés található]]
A szén ''sp''<sup>2</sup> hibridizációjú lesz, mivel a hibrid pályák csak [[Szigma-kötés|σ-
Az '''''sp''<sup>2</sup> hibridállapotban a 2''s'' pálya a három 2''p'' pálya közül csak kettővel keveredik:
128. sor:
=== A d-pályák részvételével kapcsolatos problémák ===
A hibridizáció elmélete néhány esetben nem működik, főleg a ''d''-pályák kémiai kötésben való részvételének energiaviszonyait nem tudja jól megmagyarázni (lásd fentebb az ''sp''<sup>3</sup>''d'' és ''sp''<sup>3</sup>''d''<sup>2</sup> hibridizációt). Ez az alábbi példán mutatható be. Gondoljuk végig, hogy az elmélet hogyan írja le a [[foszfor-pentaklorid]] (PCl<sub>5</sub>) kötéseit. A ''d''-pályák kiterjedése nagy, az atommagtól viszonylag távol helyezkednek el, és nagy az energiájuk. A pályák magtól való radiális távolsága alapján úgy tűnhet, hogy a ''d''-pályák energiaszintje túl magas ahhoz, hogy az ''s''- és ''p''-pályákkal keveredjen (
A pályák méretét (és energiáját) befolyásoló tényezők alaposabb vizsgálata azonban további szempontokat tár fel. Az egyik ilyen tényező a központi atom formális töltése. Nyilvánvaló, hogy a PCl<sub>5</sub> molekulában a foszforatomnak elég nagy parciális pozitív töltése van. Ennek következtében a
A molekulapálya-elmélet ugyanakkor sokkal tisztább képet ad ezen molekulák kötésrendszeréről.
== A hibridizáció és az MO-elmélet ==
A hibridizáció elmélete fontos része a [[szerves kémia|szerves kémiának]]. A magasabb szintű szerves kémiai könyvekben a molekulapálya-elmélettel együtt tárgyalják, bár eltérő okokból. Az egyik könyv megjegyzi, hogy a [[reakciómechanizmus]] felállításához olykor a kötés klasszikus elképzelése szükséges, amelyben 2 elektron megoszlik két atom között.<ref>''Organic Chemistry''. Jonathan Clayden, Nick Greeves, Stuart Warren, and Peter Wothers '''2001''' {{ISBN|0-19-850346-6}}</ref> Azt is említi, hogy a metánban a kötésszöget az MO
Bár a hibridizáció elmélete, vagy ismertebb nevén a vegyértékkötés-elmélet által használt nyelvezetet és képeket széles körben használják a szintetikus szerves kémiában, a kötésnek ezt a fajta kvalitatív vizsgálatát a kémia többi ágában már nagyrészt felváltotta a molekulapálya-elmélet. A szervetlen kémiai leírásokban például a hibridizáció tanítása már csak a történeti lábjegyzetekben szerepel.<ref>G. L. Miessler and D. A. Tarr “Inorganic Chemistry” 3rd Ed, Pearson/Prentice Hall publisher, 2003. {{ISBN|0-13-035471-6}}.</ref><ref>Shriver, D. F.; Atkins, P. W.; Overton, T. L.; Rourke, J. P.; Weller, M. T.; Armstrong, F. A. “Inorganic Chemistry” W. H. Freeman, New York, 2006. {{ISBN|0-7167-4878-9}}.</ref> A hibridizáció egyik jellegzetes hibája, hogy számos molekula fotoelektron-spektrumát rosszul adja meg, olyan alapvető anyagok esetén is, mint például a metán vagy a víz. Pedagógiai szempontból a hibridizáció hajlamos túl nagy hangsúlyt fektetni a kötő elektronok lokalizációjára, és nem használja fel olyan hatékonyan a molekuláris szimmetriát, mint az MO-elmélet.
| |||