„Szerkesztő:Pharmattila/próbalap” változatai közötti eltérés

:HCO₃⁻ + H⁺ {{unicode|⇌}} CO₂ + H₂O▼

A karboanhidráz-bénító diuretikumok a 20. század második felének meghatározó gyógyszerei voltak, de jelentőségük lassan csökkent és ma már csak ritkán kerülnek használatba, mert a korszerű újabb és erősebb hatású szerek kiszorították őket az orvosi alkalmazásból. A gyógyszercsalád néhány képviselője viszont (pl. acetazolamid) bizonyos betegségek kezeléséhez jelenleg is orvosi használatban van. A karboanhidráz-bénítók a proximalis tubulus falát felépítő sejtek citoplazmájában elhelyezkedő karboanhidráz enzim reverzibilis gátlószerei. Ez az enzim felelős azoknak a H⁺-nak az előállításáért, amelyek a tubulus elővizeletében összegyűlt Na+-al cserélnek helyet, annak érdekében, hogy a nátrium a szervezet számára ne vesszen el. Ezért a karboanhidráz-gátlók végső soron a cserét akadályozva közvetetten növelik a vizelet Na⁺ tartalmát. A vizelet megnövekedett Na⁺ tartalma pedig ozmotikus nyomásnak engedve több vizet tart vissza a tubulusban, ezzel növelve a vizelet térfogatát.<ref>Smith, C. M., Reynard, A. M.: ''Textbook of Pharmacology''. Philadelphia, London, Toronto, Montreal, Sydney, Tokyo, W. B. Saunders Company, 1992. 570–573. oldal, ISBN 0-7216-2442-1</ref>▼