„Szerkesztő:Pharmattila/próbalap” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
129. sor:
 
:*'''Karboanhidráz-gátló (szénsavanhidráz-gátló) diuretikumok'''
A karboanhidráz-bénító diuretikumok a 20. század második felének meghatározó gyógyszerei voltak, de jelentőségük lassan csökkent és ma már csak ritkán alkalmazzák őket, mert a korszerű, újabb és erősebb hatású szerek kiszorították őket az orvosi használatból. A gyógyszercsalád néhány képviselője viszont (pl. acetazolamid) bizonyos betegségek kezeléséhez jelenleg is orvosi használatban van. A karboanhidráz-bénítók a proximalis tubulus falát felépítő sejtek citoplazmájában elhelyezkedő karboanhidráz enzim reverzibilis gátlószerei.
A karboanhidráz az alábbi spontán is végbemenő reakció felgyorsításáért és az egyensúly fenntartásáért felelős enzim:
 
:HCO:::: CO<sub>32</sub> + H<supsub>2</supsub>O +{{unicode|⇌}} H<supsub>+2</supsub>CO<sub>3</sub> {{unicode|⇌}} COH<subsup>2+</subsup> + HHCO<sub>23</sub>O<sup>-</sup>
 
A gyógyszercsalád néhány képviselője viszont (pl. acetazolamid) bizonyos betegségek kezeléséhez jelenleg is orvosi használatban van. A karboanhidráz-bénítók a proximalis tubulus falát felépítő sejtek citoplazmájában elhelyezkedő karboanhidráz enzim reverzibilis gátlószerei. Ez az enzim felelős azoknak a H<sup>+</sup>-nak az előállításáért, amelyek a tubulus elővizeletében összegyűlt Na<sup>+</sup>-al cserélnek helyet, annak érdekében, hogy a nátrium a szervezet számára ne vesszen el. Ezért a karboanhidráz-gátlók végső soron a cserét akadályozva közvetetten növelik a vizelet Na<sup>+</sup> tartalmát. A vizelet megnövekedett Na<sup>+</sup> tartalma pedig ozmotikus nyomásnak engedve több vizet tart vissza a tubulusban, ezzel növelve a vizelet térfogatát.<ref>Smith, C. M., Reynard, A. M.: ''Textbook of Pharmacology''. Philadelphia, London, Toronto, Montreal, Sydney, Tokyo, W. B. Saunders Company, 1992. 570–573. oldal, ISBN 0-7216-2442-1</ref>
 
 
 
A karboanhidráz-bénító diuretikumok a 20. század második felének meghatározó gyógyszerei voltak, de jelentőségük lassan csökkent és ma már csak ritkán alkalmazzák őket, mert a korszerű, újabb és erősebb hatású szerek kiszorították őket az orvosi használatból.
 
 
A gyógyszercsalád néhány képviselője viszont (pl. acetazolamid) bizonyos betegségek kezeléséhez jelenleg is orvosi használatban van. A karboanhidráz-bénítók a proximalis tubulus falát felépítő sejtek citoplazmájában elhelyezkedő karboanhidráz enzim reverzibilis gátlószerei. Ez az enzim felelős azoknak a H<sup>+</sup>-nak az előállításáért, amelyek a tubulus elővizeletében összegyűlt Na+-al cserélnek helyet, annak érdekében, hogy a nátrium a szervezet számára ne vesszen el. Ezért a karboanhidráz-gátlók végső soron a cserét akadályozva közvetetten növelik a vizelet Na<sup>+</sup> tartalmát. A vizelet megnövekedett Na<sup>+</sup> tartalma pedig ozmotikus nyomásnak engedve több vizet tart vissza a tubulusban, ezzel növelve a vizelet térfogatát.<ref>Smith, C. M., Reynard, A. M.: ''Textbook of Pharmacology''. Philadelphia, London, Toronto, Montreal, Sydney, Tokyo, W. B. Saunders Company, 1992. 570–573. oldal, ISBN 0-7216-2442-1</ref>
 
:HCO<sub>3</sub><sup>−</sup> + H<sup>+</sup> {{unicode|⇌}} CO<sub>2</sub> + H<sub>2</sub>O
 
A gyógyszercsalád legimertebb tagjai: