„RC Celta de Vigo” változatai közötti eltérés

Az 1940–41-es szezonban ismét a 10. helyen zártak, ekkor viszont már csak 1 ponttal a kieső hely előtt. A következő két évben egyaránt a stabilnak mondható 5. helyet érték el, [[1944]]-ben viszont utolsóként kiestek. A másodosztályból egy év után visszajutottak. [[1944]]-től [[1946]]-ig [[Plattkó Károly]] volt a csapat edzője. A Celta Vigo ezt követően számos idényt szerepelt a spanyol élvonalban, azonban sem bajnoki címet, sem kupa-győzelmet nem szerzett annak ellenére, hogy számtalanszor a siker kapujában állt. ElsőAz első kiugró eredményét [[1948]]-ban érte el, amikor a csapat a spanyol kupa döntőjéigdöntőjébe meneteltjutott. A bajnokságban is jól szerepeltek, az első 6 fordulóban vezették a tabellát, majd sokáig dobogós helyen álltak, végül a 4. helyen zárták az idényt. Játékosuk, [[Pahiño]] 23 találattal gólkirály lett. A hazai stadion, a Balaídos "bevehetetlen erőd" lett, otthon az [[FC Barcelona]], a [[Valencia CF]] és az [[Athletic Club|Athletic Bilbao]] ellen is győzelmet arattak, míg a [[Real Madrid CF|Real Madrid]] ellen oda-vissza nyertek. A csapat tagja volt akkoriban a klubtörténelemklub történetének leggólerősebb élvonalbeli játékosa, [[Hermidita]], illetve [[Miguel Muñoz]], [[Gabriel Alonso]], [[Pahiño]], [[Yayo Sanz]] és [[Francisco Roig]] is. Az általuk alkotott csapatot pedig a korábbi legendás kapus, [[Ricardo Zamora]] trenírozta.

A csapatnak a következő években nem sikerült megismételnimegismételnie ezt a teljesítményt,; többnyire a mezőny hátsó feléhez tartoztak. A Celta kieséséig, [[1959]]-ig, 14 idényen keresztül a spanyol élvonal tagja volt.