„Varga Miklós (szobrász)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
belső hivatkozás |
|||
35. sor:
== Miskolcon ==
1960-ban – a kecskeméti ösztöndíj lejárta után – Miskolcra költöztek, a [[Diósgyőr]]ben újonnan épült, a város második művésztelepére. A városban szobrász csak Cserenyei Kaltenbach István volt, de kora miatt már nem volt aktív, [[Várady Sándor (szobrász)|Várady Sándor]] már korábban a fővárosba költözött, így Varga Miklós gyakorlatilag egyedüli szobrász volt Miskolcon. ''„Mondják is – némi rosszmájúsággal – … könnyű Varga Mikének, nem kell megküzdenie a konkurenciával. Könnyű? Dehogy is az! Nemcsak, mert egyedül nehezebb kiállítást összehozni, hanem jó lenne szakmabelivel, szobrásszal vitatkozni, együtt gondolkodni…”'' – nyilatkozta erről a helyzetről.<ref>Goda Gertrud: Varga Miklós. 23. old.</ref> Miskolcon eleinte – megbízás alapján – emlékplakettek sorát készítette, majd 1963-ban kifaragta [[Herman Ottó]] [[Felsőhámor (Miskolc)|felsőhámor]]i síremlékét (1976-ban állították fel). Ugyanebben az évben készült el a ''Korsós lány'' című szobrával, amit alumíniumba öntve Diósgyőrben állítottak fel, majd a hasonló stílusú ''Vízbelépő'' szobrát [[Miskolctapolca|Miskolctapolcán]]. A városban gyorsan közszereplő lett, évtizedeken át irányította a diósgyőri Vasas Képzőművészeti Kör szobrászait. Mindemellett majdnem minden évben külföldi tanulmányutakon vett részt feleségével együtt (ezek lényegében saját szervezésű turistautak voltak), sorra látogatták [[Olaszország]], [[Franciaország]], [[Svájc]], [[Spanyolország]] jelentős gyűjteményeit, kiállításait. Ezek során ismerte meg mélyebben [[Hans Arp]], [[Constantin Brâncuși]] és [[Alberto Giacometti]] művészetét, utóbbinak hatása jól megfigyelhető számos munkájának nyújtott alakjain. Benyomásait műtermében dolgozva értelmezte át, expresszív erejű kisplasztikákat készített. Erre az időszakra, az [[1970-es évek]] elejére tehető, hogy rátalál saját formanyelvére a figurán belüli arányok megtalálásával, a kompozíció zártságának megteremtésével.
1972-ben meghívták a [[kassa]]i Nemzetközi Fémplasztikai Szimpóziumra, ahol a Kelet-Szlovákiai Kohászati Művek biztosította a lehetőséget a részt vevő művészek számára. A feladat nehézipari technológiával megvalósítható kompozíció elkészítése volt. Itt született a „Totem”, egy hatalmas méretű vasfigura, valamint a krómacélból készült ''Halak'' (mindkettőt a kassai gyár területén állították fel). Itt szerzett tapasztalatait gondolta tovább, a pozitív és a negatív forma egyensúlyának keresésével. Ennek első eredménye az 1974-ben készült Centenáriumi emlékmű, amely a diósgyőri gyárban készült, és Budapesten, [[Újpalota (Magyarország)|Újpalotán]] állították fel. Ennek a gondolatnak a továbbviteleként alkotta meg nyolc méter magas ''Emberpár'' című szobrát, amit a két miskolci nehézipari gyárban, a [[Diósgyőri Acélművek|Lenin Kohászati Művekben]] és a Diósgyőri Gépgyárban készítettek el, és Miskolc ''Győri kapu'' városrészében állították fel 1975-ben. Ezért a munkájáért kapta meg a várostól a „Miskolcért” (Pro Urbe) elismerést. A munka kapcsán Miskolc városától teljes volt a bizalom iránta, de meg kellett küzdeni a Képző- és Iparművészeti Lektorátus hivatalnoki gyakarnokságával. Ezzel kapcsolatban mondta: ''„A város döntötte úgy, hogy énvelem csináltatja, s nem tudott beleszólni a Lektorátus, mert az a helyzet, hogy Magyarországon akkor még nem volt ilyen térplasztika…”''<ref>Goda Gertrud: Varga Miklós. 32. old.</ref> Az alkotás fontosságára jóval később, 1986-ban hívta fel a figyelmet Wehner Tibor művészettörténész a köztéri szobrászatról szóló művében: ''„A figuratív és a nonfiguratív alakítás, kifejezés határmezsgyéjén született meg egy szélesebb körben csaknem teljesen ismeretlen, méltatlanul elhallgatott, Miskolcon, a diósgyőri városrészben immár tíz esztendeje elhelyezett alkotás: Varga Miklós ''Emberpár'' című kompozíciója. A … mű messzire rugaszkodott az emlékmű-konvenciók rabságából. A kis vízmedence partján egymás mellé állított két vertikális elem jelzésszerűen egy-egy férfi- és nőalakra utal; a hengeres, simára csiszolt és érdes felületkezelésű testekből szerkesztett, … rozsdamentes acélból készült konstrukció méltóságteljesen magasodik egy tízemeletes szalagház szomszédságában. Konkrét utalás, attribútum-mankó nélkül is korszerű, humánummal telt alkotás: miskolci művével felszabadult, a világ kihívásait vállaló, megingathatatlan emberpárt állít elénk a szobrász.”''<ref>Goda Gertrud: Varga Miklós. 32–33. old.</ref>
| |||