„Günter Guillaume” változatai közötti eltérés

[[Nyugat-Németország]] szociáldemokrata pártja, az [[Németország Szociáldemokrata Pártja|SPD]] a kezdetektől a ''Stasi'' figyelmének középpontjában állt. [[1957]]-ben Guillaume belépett az [[Németország Szociáldemokrata Pártja|SPD]]-be. A felesége lánykori nevén titkárnő lett az SPD dél-[[hessen]]i pártirodájában.

 

 

== A Guillaume-affér ==

Az [[1950-es évek]]ben a ''Stasi'' rejtjelezett születésnapi táviratokat küldött az ügynökeinek nyugatra, így a Guillaume-házaspárnak is. 1956. február 1-jén rövidhullámon küldtek üdvözletet „Georgnak“, október 6-án „Chr.-nek“ és 1957 áprilisa közepén az volt az üzenet, hogy ''Glückwunsch zum zweiten Mann!'' („Jókívánság a második férfihez!”), ami a fia születésére vonatkozott. A hírszolgálatnak ''(Bundesnachrichtendienst, BND)'' sikerült dekódolnia ezeket, miután archiválták.

 

 

Az alkotmányvédelem elnöke, [[Günther Nollau]] először 1973. május 29-én hozta szóba a kémgyanút az akkori belügyminiszternek, [[Hans-Dietrich Genscher|Genschernek]].<ref>A liberális párthoz (FDP) tartozó Genscher 1969 és 1974 között belügyminiszter volt. 1974 után majdnem egyfolytában külügyminiszter és a kancellár helyettese volt 1992-ig.</ref> Ezután Genscher tájékoztatta a kancellárt. Nollau azt kérte, hogy Guillaume maradjon meg még a pozíciójában. Így meg tudták figyelni őt, anyagot tudtak gyűjteni róla és fel tudták mérni, hogy mekkora mértékű az árulása. Brandt egyetértett Nollauval, csak Reinhard Wilkét, az iroda vezetőjét és Horst Grabertet, a kancellári hivatal elnökét tájékoztatta a kémgyanúról. Sem a legközelebbi tanácsadóját, [[Egon Bahr]]t,<ref>Az 1969-es parlamenti választás után Bahr államtitkár lett a kancellári hivatalban és egyszerre az új SPD-kormány ügyvédje Berlinben. Az 1972-es előrehozott parlamenti választás után, ''Bundesminister für besondere Aufgaben'' („Különleges feladatok minisztere” lett, ami egy tárca nélküli miniszteri poszt) Brandt kormányában. A legfontosabb és befolyásosabb tanácsadóijaihoz tartozott az ''Ostverträge'' (az új keleti politikával kapcsolatos szerződések) tekintetében.</ref> sem [[Horst Ehmke]]t,<ref>Az államjogász Horst Ehmke az 1969-es parlamenti választás után Brandt kormányában felváltotta Egon Bahrt tárca nélküli miniszterként és a kancellári hivatal elnöke lett. 1972 után két minisztérium elnöke lett. Brandt visszalépés után Ehmke is kilépett a kormányból</ref> Guillaume alkalmazóját nem informálta. A hosszú vizsgálat miatt Guillaume még sokáig maradt Brandt közvetlen közelségében, például 1973 júliusában még nyaralni ment vele [[Norvégia|Norvégiába]].

 

1974. március 1-jén Nollau és Genscher felkereste a kancellárt. Nollau jelentést tett a vizsgálatokról. Azt a tájékoztatást adta, hogy Guillaume leleplezése a következő két vagy három hét alatt meg fog történni. Még mindig nem volt bíróság előtt használható bizonyíték, emiatt Nollau azt javasolta, hogy át kellene adni a gyűjtött anyagot a főállamügyésznek, hogy ő döntsön, indítható-e formális bírósági eljárás. Brandt alábecsülte az ügy kényességét és nem foglalkozott vele eléggé.<ref>Lásd: Reinhard Wilke az SPD pártújság online változatában Brandt 90. születésnapja alkalomból írott „Aus der "Froschpersepektive"” című cikke

 

1974. április 25-én végül őrizetbe vették a házaspárt [[Bonn]]ban. Ekkor Guillaume a következőket mondta {{idézet2|Ich bin Bürger der DDR und ihr Offizier. Respektieren Sie das!|Az NDK polgára és tisztje vagyok. Ezt tartsák tiszteletben!}} Ez a mondat később értékelhető és lényeges bírósági bizonyíték lett ellene. Ezután a teljes eljárás alatt hallgatott, mert nem engedték meg neki, hogy személyesen beszélje meg a dolgot Brandttal, akit nagyon érzékenyen érintett az ügy.

A leleplezés az úgynevezett Guilaume-affér kezdetét jelentette, ami egy mély belpolitikai krízist okozott és 1974. május 7-én Willy Brandt visszalépésével végződött. Brandt elvállalta a politikai felelősséget, de valószínűleg nem ez volt lemondásának az egyetlen oka. Az információk, amiket Guillaume átadott, biztonságilag nem voltak jelentősek. Schreiber szerint<ref>Hermann Schreiber a ''Kanzlersturz – Warum Willy Brandt zurücktrat.'' című könyvben elbeszéli, hogy miért lépett vissza Brandt.</ref> Guillaume nem volt sikeres ügynök. A kb. 25 jelentéséből egyiket se ítéltek meg elsőrangúnak Kelet-Berlinben.

 

 

=== Az ügy politikai hatásai ===

A Guillaume-ügy rövid idővel a ''Grundlagenvertrag'' („Alapszerződés”) megkötése után robbant ki. Az alapszerződés jelentette az első diplomáciai kapcsolatot a két német állam között. Brandt öt nappal a ''Ständige Vertretung der Bundesrepublik Deutschland bei der DDR'' („Az NSZK Állandó Képviselete az NDK-ban”) megnyitása után visszalépett.<ref>Az NDK szuverenitása nem volt elismert, ezért nem használták a „nagykövet” fogalmát.</ref> A paradigmaváltást, mellyel Brandt állandó diplomáciai kapcsolatot létesített az NDK-val, hevesen vitatták, mert ezzel erősödött az NDK saját államként való elismertetése.

 

 

Brandt visszalépése után a két kormány a kárcsökkentés érdekében intenzív, de nem hivatalos dialógusba lépett. Az NSZK-t azzal a feltétellel érdekelte a továbbiakban az enyhülési politika, ha a hírszolgálatok tevékenysége bizonyos korlátokon belül marad.<ref>Günter Gaus államtitkár: ''Protokoll über Vier-Augen-Gespräch mit dem DDR-Viezeaußenminister Kurt Nier am 23. Mai 1974 im DDR-Außenministerium in Ostberlin'' ([http://www.bundesarchiv.de/imperia/md/content/abteilungen/abtg/dzd/134.pdf]). Forrás: Bundeskanzleramt, VS-Registratur, Verhandlungen mit der DDR, 8. kötét</ref>

=== Kitüntetése ===

 

 

=== Magánélet és családja ===