|
== Élete ==
A madridi egyetemen jogot, majd filozófiát és irodalomtörténetet tanult. Korán részt vett hazája politikai mozgalmaiban, noha hajlamai inkább az irodalom és történelmi tanulmányok felé vonták. Több demokratikus irányú lapnak volt munkatársa, 1864-ben megindította ''La Democracia'' címmel lapját, amelyben a Bourbonok önkényes uralma és a szocializmus ellen harcolt. Majd a madridi egyetemen a történelem és a filozófia tanára lett, és itt gyönyörű előadásaival nagy hatást gyakorolt az ifjúságra. Mint a cortes tagja, egész lángeszével, ékes, elragadó szónoki erővel küzdött republikánus elvei mellett. A kormány ellen intézett heves támadásai miatt 1865-ben elmozdították tanári állásától, s mivel 1866-ban részt vett a madridi forradalomban, menekülésre kényszerítették és távollétében halálra is ítélték. Az 1868-iki szeptemberi forradalom alkalmával Castelar visszatért Spanyolországba, ahol Orense-vel és Pierrad-dal a köztársaság és a vallásszabadság mellett küzdött és teljes erejével arra törekedett, hogy valamennyi újlatin népet szövetkezésre bírja. [[I. AmadeusAmadé spanyol király]] lemondása után, 1873. február 11-én a Figueras-kormányban Castelar a külügyminiszteri tárcát vállalta el és így a republikánusok megvalósíthatták eszményüket, a szövetségi köztársaságot. A hadsereg szervezetlen volta azonban teljes fejetlenséget idézett elő és Figueras, Py y Margall és Salmeron egymásután mondtak le, így amikor Castellart a cortes elnökének választották meg, a nemzeti egységet, a hadsereg fegyelmének szigorítását, a rend helyreállítását mint elengedhetetlen követelményeket sürgette. 1873. szeptember 7-én Castelart a végrehajtó hatalom elnökének választották meg és rendkívüli diktátori hatalommal ruházták fel. E minőségében erélyesen folytatta a háborút a karlisták ellen és a federálisták felkeléseit elnyomni igyekezett. Mivel hazája érdekében sok tekintetben elveivel ellenkező értelemben cselekedett, a republikánusok elveinek feladásáról vádolták és amikor 1874. január 2-án egy indítványát 120 szavazattal 100 ellenében elvetették, rögtön beadta lemondását. Pavia ezredes államcsinyje után Castelar egy időre visszavonult a politikai élettől és a külföldön tartózkodott. Amikor [[XII. Alfonz spanyol király]] alatt ismét a cortes tagja lett, a többség monachikus érzelme miatt szavai és izgatásai hiábavalók voltak. Később ismételten megválasztották a cortesbe, ahol a mérsékelt köztársaságiak vezére volt. Minden alkalmat megragadott, hogy az általános szavazatjog, sajtószabadság, vallásszabadság, polgári házasság stb. mellett szót emelhessen, amelyeknek megvalósulását nem erőszaktól, hanem a demokratikus eszmék és erkölcsök haladásától várta. 1893 augusztusában végleg visszavonult a politikai élettől.
== Művei ==
|
