'''Koós FerenczFerenc''' (1828 . [[Magyarrégen ]] - 1905 . [[Brassó ]]) református lelkész, iró ▼{{forma}}
▲'''Koós Ferencz''' (1828 Magyarrégen- 1905 Brassó) református lelkész, iró
== Életpályája ==
Koós Ferencz 1828. október 18-án született [[Magyarrégen]]ben. Szülei: Koós Lőrinc [[unoka]]i, és Váradi Szőcs Zsuzsánna [[nagyernye]]i születésűek. Az édesapja módos – bérest is tartó - jobbágy, és a magyarrégeni ref. egyház gondnoka volt. Négyéves korában meghalt az édesanyja.
akik között Mester Ede gyógyszerészt, és Szatmári P. Károly fényképész és később neves festőt találjuk, és amelynek könyv és pénztárosa Koós Ferenc volt. Ez később ugyanilyen néven kaszinóvá alakult át. Ebből lett azán, a saját épülettel rendelkező „Bukaresti Magyar Társulat” [[1858]]-tól kezdve minden farsangon magyar bálokat szerveztek, ahol „megtanultunk nemesen mulatni, illemesen társalogni”.
Ugyanezekben az években létrehozták a bukaresti Magyar Temetkezési Egyletetet is. Megalapította Dr. Oroszhegyi Józsával és Váradi Ádámmal a „Bukaresti Magyar Közlöny”-t is, ez azonban félév után megszünt. A „Hunnia” keretén belül a tiszteletes megszervezte a Kolozsvári opera és népszínmű társulat vendégszereplését, amelyet még a pesti opera kiválőságai is kiegészitettek. Illyen nevek fordúltak elő, mint Hollosy Konélia.
A [[Román Nemzeti szinházSzínház]] mindig „megtelt bojárokkal, nagykereskedőkkel és magyarsággal”. „Amiért annyit küzdöttem, fáradoztam, hogy tudniillik a magyar névnek tiszteletet szerezzek a bukarestiek előtt, íme most előttem állott.
Tapsolt a közönség apraja – nagyja s fel- felhangzott: „Éljen a Magyar”. Oh ha mindig úgy maradott volna!”
Nagy jentőséggel bír az is, hogy 1860-1866 között tehetséges magyar gyermekek taníttatását szervezte meg a marosvásárhelyi református kollégiumban, akik közül Sándor József az EMKE későbbi főtitkára lett, de orvos , mérnök , bankhivatalnok is kitellett belölük. [[1868]] után a fenti munkássága miatt a helyzete ellehetetlenült Bukatrestben, ezért hazajött. [[1870]]-ben a Déván létesítendő tanítóképző tanára és igazgatója lett. [[1873]]-ban áthelyezik [[Máramarossziget]]re ugyancsak ebben a minőségben 1876-78 között királyi tanfelügyelő Beszterce - Naszód vármegyében.
1870-ben a Déván létesítendő tanítóképző tanára és igazgatója lett.
1873-ban áthelyezik Máramaros szigetre ugyancsak ebben a minőségben 1876 -78 között királyi tanfelügyelő Beszterce - Naszód vármegyében.
[[1878]]-81 tanfelügyelő Fogaras vármegyében, ettől kezdve [[1890]]-ig Brassó vármegyében. Koós Ferenc, ahol megfordult, mindenütt alkotott, és szervezett. Brassói tanfelügyelő korában, az ő javaslatára jelölték meg 1880-ban Apáczai Csere János szülőházát emléktáblával. Hat évvel később [[1887 ]]-ben Zajzonban a Zajzoni Rab István költő házát is. Kiemelkedő érdemei vannak az állami elemi és polgári iskolák megszervezése terén is, elsősorban Brassóban, de addigi állomásain is, ezért kapta meg [[1883 ]]-ban „királyi tanácsos”-i címet.” ▼
1878-81 tanfelügyelő Fogaras vármegyében, ettől kezdve 1890-ig Brassó vármegyében.
Koós Ferenc, ahol megfordult, mindenütt alkotott, és szervezett.
Brassói tanfelügyelő korában, az ő javaslatára jelölték meg 1880-ban Apáczai Csere János szülőházát emléktáblával.
▲Hat évvel később 1887-ben Zajzonban a Zajzoni Rab István költő házát is. Kiemelkedő érdemei vannak az állami elemi és polgári iskolák megszervezése terén is, elsősorban Brassóban, de addigi állomásain is, ezért kapta meg 1883-ban „királyi tanácsos”-i címet.”
Emlékírata végszavából vett idézettel zárjuk, az Ernyéhez is kötödő „porfiúból” miniszteri tanácsossá lett Koós Ferencről szoló ismertetésünket.
„Életem hosszú folyamán Isten, haza, emberszeretet lelkesítettek. E földhez, e hazához voltam hű, életem minden viszonyai között” .
== Irodalmi munkássága==
CzikkeiCikkei, beszédei s levelei a következő hirlapokbanhírlapokban és évkönyvekben jelentek meg: M. Sajtó (1856-tól bukaresti levelek); Kolozsvári Közlöny (1857-től levelek); M. Posta (1857-58. lev.); Girókuti Nagy Naptára (1860. Magyarok külföldön, Oláhországban és Moldvában); Arad (1863. A nagyhét Bukarestben, 27. sz. A börtönök Romániában, 1864. 103., 104. sz. A román szinészet története Oláhországban, 1872. A román tankönyvek); Vasárnapi Ujság (1864. A moldvai magyarok állapota, 1867. Kirándulás az Olt vidékére, 1869. Bukaresti magyar iparos egylet); Hazánk és a Külföld (1864. Az oláh czigányok, székelyek és hétfalusi magyarok Bukarestben, 1865. Szabadkai Fialla Lajos, Karácsoni Károly, Szathmáry P. Károly festész, Bukaresti életképek és lev., 1866. Kirándulás Konstantinápolyba, 1867. Csapkay Lajos, éjszak-amerikai konzul Romániában); Ország Tükre (1864. Oláhországi magyarok); Hon (1865-69. 82 levél Bukarestből); Hortobágy (1865. 53. A Dunafejedelemségek magyar szempontból); Protestáns Egyh. és Isk. Lap (1866. A reformatió befolyása az oláh vagy román egyházi irodalom felébresztésére, Az oláhországi ref. missio-bizottmány tervezete, Az ó-hitű egyházak és iskolák állása Moldva-Oláhországban, A brassói Gazeta a missio tervezetét lefordítja s ezzel vihart keltett ellenünk Romániában, A missió-ügy a román országgyűlésen, A misso-bizottmány gyűlése Pitesten jún. 2-5., Valami a konstantinápolyi magyar ref. egyházról, 1868. A román papság ügye a román senátusban sat.); Székely Néplap (1867. Hazátokat ne hagyjátok el! Válasz Habakuk testvérének Nahumnak); Székely Közlöny (1867. Mit hozzon a székely Bukarestbe? A székelyek és bolgárok Oláhországban, Utazásaim Romániában, Havaselvi levelek Plojestből); Kolozsvári Nagy Naptár (1867. Egy kálvin káté története Jászvároson 1642.); M. Polgár Nagy Naptára (1869. Thököly hadjárata Oláhországban és Erdélyben 1690-ben, 1872. Egy hadi itélet 1849-ben); Reform (1870. 200. sz. Három napi körút Hunyadmegyében); Nemere (Brassó 1870.); a dévai állami tanítóképző Értesítője (1871. Emlékbeszéd); Máramaros (1874. Kántorbőjti csevegések, Zárbeszéd, melyet a m.-szigeti áll. tanítóképezde Gönczy önképző-körének zárünnepélyén júl. 19. elmondott, Nyilt levél a Kabolya-Polyánán aug. 17. tartott gör. kath. éneklést tanítók gyűlésében részt vett lelkész és tanító urakhoz, A máramarosi néptanítókhoz, A tanító szeme, vagy a nevelői tekintet, felolv. okt. 12., Tanügy, válasz. Az iskolai fegyelem és könyvism., 1875. Szemléltetési képek a népiskolák számára, Egy honvéd temető 1849-ben felolv. febr. 14., A mostoha gyermekek, felolv. ápr. 4., Nyilt levél Román Sándor úrhoz, Báró Wesselényi Miklós, mint a néptanítók barátja, felolv., A tanügy torzképei Szigeten: a zugiskolák ostromlása, Tanügyi állapotok Romániában, Igazgatói jelentés a m.-szigeti kir. állami tanítóképezde állásáról 1874-75., Jelentés a máramarosmegyei néptanítók egyletének 1874-75. működéséről, Indítvány a zugiskolák tárgyában, Elnöki jelentés a máramarosi néptanítók egylete által 1875. okt. 10-14. M.-Szigeten rendezett és közgyűléssel összekötött tanszerkiállításról, 1876. Iskolai két uj román lap hazánkban, Miként örökítsük meg Deák Ferencz emlékét M.-Szigeten? A kézimunka a népiskolában. Elemi népiskoláink és a faiskolák, 1877. Levelek Beszterczéről és Ó-Radnáról); Máramarosvármegye leírása (Bpest, 1876. Tanítóképző-intézet, Népnevelésügyi egyletek); Bukaresti Hiradó (1883. 7. sz. Hol és kinek fejében született meg legelőbb a bukuresti magyar olvasókör czélja?); Brassó (1885. Emlékbeszéd a brassói iparos ifjak önképzőkörében márcz. 15., 1886. Felavató beszéd a brassói magyar polgári körm zászlófelavatási ünnepélyén okt. 31., 1885-1889. Az EMKE brassói fiókegyletének közgyűlésein tartott beszédek, 1887-88. Czigány népmesék, dalok és talányok, 100. sz. Trefort Brassóban; Ezelőtt húsz évvel: Czapkay Ferencz, 1888. Az én karácsonyi szent ünnepem 1848-ban, Hogyan diszítettük fel nemzeti kokárdával a zsandár őrmestert Maros-Ludason 1851 karácsony ünnepén, Az én jóltevőim felolv. nov. 7., 1889. Székely Mózes emléke, Álláspontom, négy vezérczikk, A moldva-klézsei csángó-magyar asszony mint életmentőm 1858. aug. 19., Romániai czigány népdalok, és román lapszemlék Czenkalji név alatt); Brassói M. Képes Naptár (1887. Hogyan került Bethlen Gábor, Erdély fejedelme 1614. febr. 18. a hó hátára, 1888. Milyen volt Brassóban ezelőtt száz évvel, 1889. Temesvár ostroma 1849-ben); Kolozsvár (1887. 146. sz. A karácsonyi szent ünnepen 1848-ban, 300. sz. Csak ötven éve); Bukuresti M. Képes Naptár (1890. Visszaemlékezések Veress Sándorra, Romániai czigány népdalok, Burbu Constantinescu után); Brassói Hiradó (1891. 2. szám Az emlékszobrok jelentőségéről); Székely Nemzet (1891., 199. sz. Czigány gyászdalok, Mondák a czigányok eredetéről); Erdélyi írók és művészek Almanachja (Kolozsvár, 1892. József főherczeg a czigányokról); Marosvidék (1896. 38. és köv. szám. Tanfelügyelői visszaemlkezések): Ungaria (Kolozsvár 1896. Magyar befolyás a román szókincsre); Magyarország, Aradi Lapok, Korunk, Unio, Szolnok-Doboka, Besztercze, Delejtű, Alföld, Székely Nemzet, Növendékek Lapja, Család és Iskola, Kelet, Erd. Gazda sat.
== Művei: ==
1. A bukuresti ev.evangélikus-református ref. ujúj iskola alapköve letételekor 1856. aug. 11. mondott ima s annak megnyitásakor tartott beszéd. Bukurest, 1856. szept. 21. (Legelső bukaresti magyar nyomtatvány; a M. Sajtó 239. 240. sz.-ban is). ▼
▲1. A bukuresti ev. ref. uj iskola alapköve letételekor 1856. aug. 11. mondott ima s annak megnyitásakor tartott beszéd. Bukurest, 1856. szept. 21. (Legelső bukaresti magyar nyomtatvány; a M. Sajtó 239. 240. sz.-ban is).
2. Szent fogadástételek. A bukuresti ev. ref. magyar anyaszentegyház két uj harangjának fölszentelése alkalmával tartott egyházi beszéd. U. ott, 1857. decz. 1.
3. A bukuresti magyar casino ünnepélyes megnyitása. Alkalmi beszéd. U. ott, 1857. (Akkor a hazai lapok is közölték, így a M. Sajtó 282. sz.)
== Forrás ==
*Nagyernye nyomdában levő falutörténete: Dr Nagy Lajos, ifj Nemes Gyula.
*Szinnyei József: Magyar irók élete és munkái
[[Kategória:Lelkészek]]
[[Kategória:Magyar költők, írók]]
|
