„Europa” változatai közötti eltérés

47 bájt hozzáadva ,  2 évvel ezelőtt
a
Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2001:4C4C:2251:9E00:155B:AC90:2A22:FAE1 (vita) szerkesztéséről Laszlovszky András szerkesztésére
(Európé hibás név, a helyes megfelelője: Europa)
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2001:4C4C:2251:9E00:155B:AC90:2A22:FAE1 (vita) szerkesztéséről Laszlovszky András szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
}}
 
Az '''EuropaEurópé''' a [[Jupiter]] negyedik legnagyobb [[hold]]ja. [[1610]]-ben fedezte fel [[Galileo Galilei]]. Névadója [[Európé (Agénór leánya)|EuropaEurópé föníciai hercegnő]].<ref>[http://babszerabab.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=18268 Irodalom Mitológia Csillagászat]</ref>
 
A hold nagyobb a [[Pluto (törpebolygó)|Plútónál]] és az [[Eris (törpebolygó)|Erisznél]] is, kinézete a [[Merkúr]]éra hasonlít: kőhold, kevés kráterrel, felszíne kásás jég, alatta (feltételezhetőleg) víz. Átlagos távolsága a Jupitertől 670&nbsp;900&nbsp;km.
 
Bár az EuropaEurópé felszíni hőmérséklete legfeljebb a −160&nbsp;°C-ot éri el, feltételezhető, hogy a jégkéreg alatt egy, akár 90&nbsp;km mély vízóceán található.
 
== Felfedezése ==
Az EuropaEurópé felfedezését az olasz tudósnak, [[Galileo Galilei]]nek tulajdonítják, aki 1610-ben egyszerű távcsövét a [[Jupiter]]re irányította. A négy nagy jupiterholdat – az [[Ió (hold)|Iót]], EuropatEurópét, [[Ganümédész (hold)|Ganümédész]]t ill. [[Kallisztó (hold)|Kallisztót]] – [[Galilei-holdak]]nak is nevezik. E holdak olyan fényesek, hogy már egy [[binokulár]]ral vagy kisebb [[távcső]]vel is megfigyelhetők.
 
A német [[Simon Marius]] az 1614-ben megjelent [[Mundus Jovialis]] című könyvében a felfedezést magának tulajdonította, állítva, hogy ő már néhány nappal Galilei előtt felfedezte a holdakat. Galilei ezt kétségbe vonta és Marius munkáját egyszerűen plágiumnak titulálta. A mai tudásunk alapján azonban nem kizárható, hogy a holdakat Marius Galileitől függetlenül felfedezte; a holdak elnevezése mindenesetre tőle származik.
 
A holdat a görög mitológiai alak, [[Zeusz]] egyik szeretője után nevezték el. Bár Simon Marius már röviddel a felfedezés után az ''Europa'' nevet javasolta, ez sokáig nem volt használatos és csak a [[20. század]] közepén terjedt el. Korábban a Galilei-holdakat római számokkal jelölték, így az EuropaEurópé a ''Jupiter II'' nevet viselte.
 
== Keringési pálya ==
Az EuropaEurópé 3 nap 13 óra és 14,6 perc alatt kerüli meg a Jupitert, tőle 670&nbsp;900&nbsp;km közepes távolságra. A keringési pálya excentricitása 0,0101, azaz a Jupiter-közeli és Jupiter-távoli pont (periapszis és apoapszis) csak 1,01%-kal tér el a fél nagytengelytől. A hold pályasíkja csak 0,464°-os szöget zár be a Jupiter egyenlítői síkjával; keringési ideje pedig a hozzá képest külső és belső szomszéd holdakkal 1&nbsp;:&nbsp;2, ill. 2&nbsp;:&nbsp;1 pályarezonanciában áll, azaz míg az EuropaEurópé két keringést végez, addig az [[Ió (hold)|Io]] négyszer, a [[Ganümédész (hold)|Ganümédész]] egyszer kerüli meg a Jupitert.
 
== Szerkezet és fizikai adatok ==
[[Fájl:PIA01130 Interior of Europa.jpg|thumb|left|Az EuropaEurópé belső felépítése]]
 
Az EuropaEurópé közepes átmérője 3121,6&nbsp;km, míg átlagos sűrűsége 3,014 g/cm³. A hold felépítése hasonlít a Föld-jellegű bolygókéhoz, mivel jórészt szilikátalapú kőzetekből áll. A külső héja [[víz]]jégből (10–15&nbsp;km), illetve folyékony vízből (90&nbsp;km) áll; míg a hold kisméretű magja [[vas]]ból tevődik össze. Az EuropaEurópé felszínének [[albedó]]ja 0,64, így az egyik legvilágosabb a [[Naprendszer]] ismert holdjai közül. Ez azt jelenti, hogy a beeső napfény 64%-át visszaveri a felszín. E felszín – bár nem különösebben mély barázdákkal van tagolva – meglepően sík. Csak kevés olyan felszíni struktúrát találtak, mely magasabb néhány száz méternél.
 
Az EuropanEurópén csak kevés becsapódási [[Becsapódási kráter|kráter]] található, melyek közül csak háromnak nagyobb az átmérője 5&nbsp;km-nél.
 
[[Fájl:Europa Pwyll.jpg|thumb|left|A Pwyll kráter]]
 
A legnagyobb kráter, a ''Pwyll'', 26&nbsp;km átmérőjű és egyben az EuropaEurópé egyik legfiatalabb [[geológia]]i struktúrája. A becsapódás során a mélyből több ezer kilométerre világos anyag dobódott ki. Az [[üstökös]]ök és [[aszteroida|aszteroidák]] becsapódási gyakoriságának becslése legfeljebb 30 millió évben határozza meg a felszín korát. A sima felszín és annak struktúrái erősen emlékeztetnek a [[Föld]] sarkköri régióinak jégmezeire. Feltételezik, hogy a hold jégből álló kérge alatt folyékony víz[[óceán]] található, melyet az [[árapály]]erők melegítenek. Az EuropaEurópé felszínének hőmérséklete az [[egyenlítő]]n csak 110 K (kb. −160&nbsp;°C), míg a sarkokon 50 K (kb. −220&nbsp;°C). Ilyen körülmények között a vízjég betonkeménységű. A legnagyobb látható kráterek vízjéggel töltődtek fel, és ezzel „elsimították” a felszínt. Ebből a folyamatból, valamint az árapályerők által előidézett hőtermelésből arra lehet következtetni, hogy a hold jégkérge 10–15&nbsp;km vastag, míg az alatta fekvő óceán akár 90&nbsp;km mély is lehet.
 
Az EuropaEurópé legfeltűnőbb jellegzetességei a teljes felszínt beborító, keresztül-kasul futó árkok és barázdák vagy más néven ''lineák''. Ezek erőteljesen hasonlítanak a földi jégmezők repedéseire és vetődéseire. A nagyobbak megközelítőleg 20&nbsp;km szélesek, külső vonalaik elmosódottak, a belső részeik pedig fehér anyagból állnak.<ref name="Geissler1998">{{cite web
|title=Evolution of Lineaments on Europa: Clues from Galileo Multispectral Imaging Observations |author=Geissler, Paul E.; Greenberg, Richard; ''et al.''
|year=1998
|year=2003
|url=http://www.sciencedirect.com/science?_ob=ArticleURL&_udi=B6WGF-4B28TH7-7&_user=10&_rdoc=1&_fmt=&_orig=search&_sort=d&view=c&_acct=C000050221&_version=1&_urlVersion=0&_userid=10&md5=ec75f638368d30b181df7d17da020644
|accessdate=2009-09-23 }}</ref> Részletes felvételek azt mutatják, hogy a jégkéreg részei egymáshoz képest eltolódtak, ill. összetöredeztek, melynek következtében kialakult a jégmezők jelenlegi mintája. A hold héjának mozgását az árapályerők okozzák, melyek a felszínt akár 30 méterrel megemelik vagy lesüllyesztik. Az EuropaEurópé a [[Jupiter]] többi holdjához hasonlóan kötött keringésű, így mindig ugyanazt a felét mutatja a bolygó felé. Ennek következtében a jégmezőknek egy bizonyos, előre meghatározható mintát kellene felvenniük, azonban a részletes felvételeken csak a geológiailag legfiatalabb területek mutatják e mintázatot. Ez azzal magyarázható, hogy az EuropaEurópé felszíne valamivel gyorsabban mozog, mint a belső [[köpeny (geológia)|köpeny]] és a [[bolygómag|mag]]. A jégkéreg a hold belsejével a közöttük fekvő óceán miatt mechanikailag nem érintkezik, mozgását így a Jupiter gravitációs ereje is befolyásolja.<ref name="Hurford2006">{{cite web
|title=Cycloidal cracks on Europa: Improved modeling and non-synchronous rotation implications |author=Hurford, Terry A.; Sarid, Alyssa R.; and Greenberg, Richard
|year=2006
|url=http://www.sciencedirect.com/science?_ob=ArticleURL&_udi=B6WGF-4M645DK-6&_user=10&_rdoc=1&_fmt=&_orig=search&_sort=d&view=c&_acct=C000050221&_version=1&_urlVersion=0&_userid=10&md5=1d983b9bb7b16c980ee900dbaf61e277
|accessdate=2009-09-23 }}</ref> A [[Galileo]] és a [[Voyager-program|Voyager]] szondák fényképeinek összehasonlítása azt mutatta, hogy az EuropaEurópé jégkérge megközelítőleg 12&nbsp;000 év alatt végez egy teljes fordulatot.<ref name="Kattenhorn">{{cite journal
|last=Kattenhorn
|first=Simon A.
A [[Hubble űrtávcső]] segítségével 2013-ban első ízben vízpára kilökődését figyelték meg a hold déli pólusa közelében. A kilökődés csak a Jupitertől való nagyobb távolság időszakában figyelhető meg, ami arra utal, hogy az árapályerők hatására nyílások képződnek, illetve záródnak be a hold felszínén.
 
Az EuropaEurópé a második olyan hold, aminek felszínén vízpárát figyeltek meg, az első az [[Enceladus]] volt, a [[Szaturnusz]] egyik holdja, amit 2005-ben a [[NASA]] [[Cassini–Huygens]] űrszondája vizsgált.<ref>[http://sci.esa.int/hubble/53379-hubble-discovers-water-vapour-venting-from-jupiter-moon-europa/ Hubble discovers water vapour venting from Jupiter's moon Europa &#91;heic1322&#93;] 2013-12-12</ref>
 
2019-ben amerikai kutatók a [[látható fény]] [[színkép]]ének vizsgálatával [[nátrium-klorid]], azaz konyhasó jelenlétét mutatták ki egyes területeken, például a Tara Régió felszínén.<ref>[https://librarius.hu/2019/06/14/konyhasot-talaltak-a-jupiter-europe-nevu-holdjan/ Konyhasót találtak a Jupiter Európé nevű holdján, 2019-06-14]</ref>
[[Fájl:PIA01296 Conomara Chaos regional view.jpg|thumb|300px|right|Színerősített kép a Conamara Chaos egy részéről, arról a területről, ahol két nagy törésvonal keresztezi egymást. A fehér területek a 26&nbsp;km átmérőjű Pwyll kráter kidobott törmelékei. Ez a kráter mintegy 1000 kilométernyire délre található ettől a vidéktől.]]
 
A '''Conamara Chaos''' vidéke a földi Conamara területről kapta a nevét, amely [[Írország]]ban található. Conamara Chaost az EuropaEurópé szétszakadó, majd újrahegedő jégkérge alakítja ki. Olyan jégtáblák alkotják, amelyek föltöredeztek, elmozdultak, egy részük visszasüllyedt már, de néhány korábbi tábladarabot még rekonstruálni lehet a látható táblatöredékekből. Ezt a területet arra hozzák föl példának gyakran, hogy az EuropaEurópé jégkérge alatt egy felszínalatti óceán húzódik.
 
== Légkör ==
A Galileo szonda holdmegközelítései során gyenge [[mágneses mező]]t mértek, mely erőssége ¼-e a [[Ganümédész (hold)|Ganümédész]]ének. A mező változik, miközben a hold a [[Jupiter]] összetett [[magnetoszféra|magnetoszféráján]] keresztülhalad. A Galileo adatai arra utalnak, hogy a hold felszíne alatt egy elektromos vezető folyadék található, például egy sósvízi óceán. [[Színképelemzés]]i vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a vöröses vonalak és a felszíni struktúrák sókban, például a magnéziumoxidban gazdagok. Mivel a kimutatott sók rendszerint színtelenek, így a vöröses színezetet más elemek, például a [[vas]] illetve a [[kén]] is okozhatják. A mágneses mező másik felét a Jupiter hatalmas tömegvonzása okozza, úgy mint a Ganymedesnél.
 
== Lehetséges élet az EuropánEurópén ==
A folyékony [[víz]] feltételezhető létezése spekulációkat indított el arról, hogy az EuropaEurópé óceánjaiban létezhet-e [[élet]]. A Földön ugyanis olyan életformákat is felfedeztek, melyek szélsőséges körülmények között, napfény hiányában léteznek, a tengerfenék meleg vizű forrásaiban vagy az antarktiszi [[Vosztok-tó]]ban.<ref>[http://science.nasa.gov/newhome/headlines/ast12mar98_1.htm Exotic-looking microbes turn up in ancient Antarctic ice] {{Wayback|url=http://science.nasa.gov/newhome/headlines/ast12mar98_1.htm# |date=20070712201635 }} – Science@NASA – 1998.03.18.</ref><ref>[http://www.earthinstitute.columbia.edu/news/story3_2_01.html Miles Below Antarctic Ice, a Freshwater Lake May Harbor Ancient Life] – Columbia University: Earth Institute, Los Angeles Times, – 2001.03.03.
</ref> Bizonyítékok erre az elméletre még nincsenek, így ezt a későbbi űrszondáknak kell tisztázniuk. A tervek szerint egy önálló [[kriobot]] a felszíni leszállás után átolvasztaná magát a jégkérgen és a hold óceánjába egy kisméretű robot-tengeralattjárót engedne. Mielőtt azonban ez a küldetés megvalósulhat, a következő évtizedben szükséges lenne elindítani a [[Jupiter Europa Orbiter]] ''(JEO)'' nevű szondát a [[Europa Jupiter System Mission]] keretein belül, mely az EuropaEurópé körül pályára állva a holdat részletesen tanulmányozná és adataival elősegítené a későbbi küldetések leszállóhelyeinek kiválasztását.
 
A későbbi leszállóegység számára a felszín elemzése és háromdimenziós modelljének építése már megkezdődött, az előzetes vizsgálatok alapján a legígéretesebb leszállóhelyek a jégpáncél egymástól távolodó lemezei közötti, vízjéggel kitöltött, több kilométer széles, viszonylag sík repedések.<ref>