„Japán diaszpóra” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Így magyarul is meg van a 3 db K betű :)
a Elgépelések javítása
29. sor:
1595-ben sikerült elfogadtatni egy törvényt Portugáliában, mely betiltotta a kínai és japán szolgák adás-vételét.<ref>{{harvnb|Dias|2007|p=71}}</ref>
 
A 15. századtól a 17. század elejéig japán tengerészek Kínába és Délkelet-Ázsiába utaztak, néhol japán falvakat is kialakítottak.<ref name="befu">[http://www.janm.org/projects/inrp/english/sc_befu.htm Harumi Befu], [http://www.janm.org/projects/inrp/index.htm International Nikkei Project]</ref> Ez a tevékénységtevékenység az 1640-es években megszűnt, amikor a [[Tokugava-sógunátus]] tengerészeti korlátozásokat léptetett életbe, amely megtiltotta a japánoknak, hogy elhagyják az országot, akik pedig már külföldön voltak nem térhettek vissza. Ezt a politikát 200 éven keresztül nem függesztették fel. Az utazási korlátozásokon enyhítettek, miután Japán diplomáciai kapcsolatokat nyitott meg a nyugati államokkal. 1867-ben a bakufu utazási dokumentumokat kezdett kibocsátani tengerentúli utazás és emigrálás céljából.<ref>For more on the history of travel documents and passports in modern Japan, see "外交史料 Q&A その他" (Diplomatic Historical Materials Q&A, misc.). 外務省 (Ministry of Foreign Affairs) [http://www.mofa.go.jp/mofaj/annai/honsho/shiryo/qa/sonota_01.html#06].</ref>
[[Fájl:Passamgers arriving vancouver.jpeg|thumb|View of passengers arriving in Vancouver aboard the Kumeric]]
1885 előtt nem sok japán vándorol ki, részben azért mert a Meidzsi kormány vonakodott engedélyezni az emigrálást, azért is mert nem volt elég politikai ereje, hogy megfelelő biztonságot nyújtson a japán kivándorlóknak és azért is mert úgy gondolta, hogy japánok jelenléte mint szakképzetlen segédmunkások akadályoznák az [[egyenlőtlen szerződés]]ek átvizsgálását. Egy említésre méltó kivétel volt ezalól amikor 153 szerződéses munkás emigrált - hivatalos útlevél nélkül - Hawaiiba 1868-ban.<ref>Known as the Gannen-mono (元年者), or "first year people" because they left Japan in the first year of the [[Meiji Period|Meiji Era]]. Jonathan Dresner, "Instructions to Emigrant Laborers, 1885–1894: "Return in Triumph" or 'Wander on the Verge of Starvation,"" In ''Japanese Diasporas: Unsung Pasts, Conflicting Presents, and Uncertain Futures,'' ed. Nobuko Adachi (London: Routledge, 2006), 53.</ref> Egy része ennek a csoportnak a kezdeti munkaszerződés lejárta után is maradt, kialakítva ezzel a Hawaii nikkei közösség magját. 1885-ben a Meidzsi kormány elkezdte hivatalosan szponzorálni a kivándorló programokat, hogy enyhítsék a túlnépesedés okozta nyomást és a [[Macukata-defláció]] hatását a vidéki területeken. A következő évtizedben a kormány szorosan részt vett az emigrálók indulás előtti útmutatásában. A japán kormány próbálta a kivándorlókat jó modorúnak tartani, hogy megmutassák a Nyugatnak, hogy Japán milyen méltóságteljes és tiszteletre méltó ország. 1890-es évek közepére, olyan bevándorlási cégek (imin-kaisha 移民会社) kezdtek dominálni, melyeket nem a kormány szponzorált, de a kivándorlási mintákat a kormány által szankcionált ideológiák továbbra is befolyásolták.<ref>Dresner, 52-68.</ref>
86. sor:
== Visszavándorlás Japánba ==
 
Az 1980-as években Japán növekvő gazdasága olyan dolgozók hiányával küszködött, akik hajlandóak voltak megcsinálni az úgynevezett három "K" betűs munkákat (きつい ''kitsui'' [kemény], 汚い ''kitanai'' [koszos] és 危険 ''kiken'' [kockázatos]), így a Japán Munkaügyi Minisztérium vízumokat kezdett adni a Dél-Amerikában élő japán etnikumoknak, hogy japán gyárokbangyárakban dolgozhassanak. A túlnyomó többség – körülbelül {{szám|300000}} ember – Brazíliából jött, de sokan érkeztek még Peruból és kisebb népek ArgentínbólArgentínából és egyéb latin-amerikai országból.
 
Válaszként a válságra 2009-től a japán kormány {{szám|300000}} [[japán jen|jent]] ajánlott fel azon japánoknak, akik Latin-Amerikából jöttek és munkanélküliek, hogy térjenek vissza hazájukba azzal a céllal, hogy csökkentsék az ország munkanélküliségének ugrásszerű növekedését. További {{szám|200000}} jent ajánlottak fel minden egyes családtagért, aki velük együtt elmegy.<ref>Perry, Joellen. [http://online.wsj.com/article/SB124087660297361511.html "The Czech Republic Pays for Immigrants to Go Home Unemployed Guest Workers and Their Kids Receive Cash and a One-Way Ticket as the Country Fights Joblessness,"] ''Wall Street Journal.'' April 28, 2009.</ref> Azok az kivándorlók, akik elfogadják ezt az ajánlatot, nem jöhetnek vissza Japánba ugyanazzal a kiváltságos vízummal, amivel azelőtt jöttek az országba.<ref name=debito/> [[Arudou Debito]], a Japan Times rovatvezetője, ami egy angol nyelvű újság Japánban, „rasszistának” ítélte a politikát, mivel az csak japán-vérű külföldieknek, vagyis csak olyanoknak, akik rendelkeznek a speciális „japán származású” vízummal, ajánlotta fel azt a lehetőséget, hogy pénzt kapjanak, ha hazatérnek az országukba.<ref name=debito>{{Cite news| url=http://search.japantimes.co.jp/cgi-bin/fl20090407ad.html| newspaper= The Japan Times| date= 7 April 2009| title= Golden parachutes' mark failure of race-based policy| last= Arudou| first= Debito| accessdate= 4 December 2009}}</ref> Néhány kommentátor szintén kizsákmányolónak tartotta, mivel a legtöbb nikkeinek ösztönzőket nyújtottak, hogy Japánba emigráljanak 1990-ben majd rendszeres jelentek meg olyan hírek, hogy ezek az emberek egy héten több mint 60 órát dolgoznak, majd mikor a japánok nagy számban munkanélküliek lettek, hazaküldik őket.<ref name=debito/><ref name=time>{{Cite news| title=Japan to Immigrants: Thanks, But You Can Go Home Now| url=http://www.time.com/time/world/article/0,8599,1892469,00.html| newspaper=Time| date=20 April 2009| accessdate=4 December 2009| last=Coco Masters/Tokyo}}</ref><ref>[http://mdn.mainichi.jp/mdnnews/national/archive/news/2009/04/30/20090430p2a00m0na002000c.html ]{{dead link|date=August 2013}}</ref>