„Habsburg Birodalom” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a jav
a linkek
44. sor:
== A kezdetek ==
 
A gazdag, de nem túlzottan nagy területi befolyással rendelkező [[gróf]]i Habsburg família a [[nagy interregnum]] lezárásaként [[I. Rudolf német király|I. Rudolf]] személyében (uralkodott [[1273]]–[[1291]] között) a [[Német-római Birodalom]] trónjára emelkedett. A későbbi birodalom alapjait Rudolf vetette meg azzal, hogy a század közepén kihalt [[Babenberg-ház|Babenbergek]] [[ausztriaOsztrák Hercegség|ausztriai]]i ([[ostmark]]i) birtokait, amelyeket riválisa, [[II. Ottokár cseh király]] szerzett meg magának, annak [[1278]]-as legyőzése után saját családjának adományozta.
 
Ezt követően hosszú ideig a több hercegségre bomló Ausztria vált a Habsburgok fészkévé, amelyen [[I. Albert német király]] [[1298]]–[[1308]] közti uralkodása nem sokat változtatott.
50. sor:
== A terjeszkedés ==
 
A helyzet [[1437]]-ben változott meg jelentősen, amikor is [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond császár]], aki egyben a [[Magyar Királyság]] és a [[Csehország (történelmi tartomány)|Cseh Királyság]] királya is volt, [[Albert magyar király|V. Albert hercegre]] hagyta koronáit. Ettől kezdve [[1740]]-ig Habsburgok – igaz, nem Albert utódai – viselték a német-római koronát. A kitűnő diplomáciai érzékkel megáldott [[III. Frigyes német-római császár|III. Frigyes]] és [[I. Miksa német-római császár|I. Miksa]] dinasztikus politikájának köszönhetően Miksa unokája, [[V. Károly német-római császár|V. Károly császár]] már [[Burgundia]] keleti fele, [[Németalföld]] és [[Spanyolország]] felett is rendelkezhetett.
 
A Magyar és Cseh Királyság sorsába a [[15. század]] végén elvesztették beleszólásukat, ám [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]], a két ország közös királya [[1505]]-ös házassági szerződése révén mindkét trónt örökölhették [[1526]]-ban. V. Károly öccse, [[I. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd]] a magyar [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] nővérét, [[Jagelló Anna magyar királyné|Jagelló Annát]] vette feleségül, míg Lajos a Habsburg herceg testvérével, [[Habsburg Mária magyar királyné (1505–1558)|Habsburg Máriával]] házasodott össze. A [[mohácsi csata]] eredményeképpen a gyermektelen Lajos örökébe Ferdinánd lépett – igaz, [[I. János magyar király|Szapolyai János]] fellépésének, az [[Oszmán Birodalom]] hódításának és az [[Erdélyi Fejedelemség]] kialakulásának köszönhetően egészen a [[18. század]]ig csak Magyarország egyes nyugati és északi területei voltak gyakorlatilag Habsburg igazgatás alatt.
64. sor:
 
=== A dunai Habsburg Birodalom ===
Már [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd osztrák főherceg]] (1556-tól német-római császár) keresztülvitte a Habsburg Birodalom hadügyi és pénzügyi rendszerének központosítását az [[Udvari Haditanács]], az Udvari Kamara, az [[osztrák udvari kancellária|Udvari Kancellária]] és a Titkos Tanács felállításával.
 
[[Fájl:Europe map 1648 HUN.png|bélyegkép|300px|Európa 1648-ban. (A dunai Habsburg Birodalom világoskék, a spanyol piros színnel jelölve.)]]
Mivel a [[Német-római Birodalom]] széttagoltságát lehetetlen volt megszüntetni, a Habsburgok inkább koronájuk más államait igyekeztek centralizált abszolutizmusuk alá vetni. Ennek első állomása [[Osztrák Hercegség|Ausztria]] volt, majd a [[harmincéves háború]] keretében a cseh [[rend (feudalizmus)|rendiség]]et is sikerült mind elméletileg, mind gyakorlatilag lefejezni, [[Csehország (történelmi tartomány)|Csehország]]ot pedig [[osztrák örökös tartományok|Habsburg örökös tartománnyá]] tenni.
 
Ezután a magyar nemesség rendi jogait próbálták meg felszámolni. Először a mélyen hívő katolikus [[Rudolf magyar király|Rudolf]] próbálkozott vallási irányból csorbítani ezeket a jogokat, sikertelenül. A magyar [[rend (feudalizmus)|rendiség]] felszámolására azonban később sem kerülhetett sor, aminek biztosítéka egyfelől az [[Erdélyi Fejedelemség]], másfelől a [[Oszmán Birodalom|török fenyegetés]] volt. Ráadásul a nyugati szomszédaik ellen is rendszeresen háborút viselő uralkodók, a harmincéves háborúban részt vevő [[II. Ferdinánd magyar király|II. Ferdinánd]] és [[III. Ferdinánd magyar király|III. Ferdinánd]], majd a franciák ellen harcoló [[I. Lipót magyar király|I. Lipót császár]] nem engedhették meg maguknak, hogy egy országuk folyton lázadozzon a hátukban (lásd [[Bocskai-szabadságharc]], [[Wesselényi-összeesküvés]], [[Thököly-felkelés]]) és a belső háború végleg meggyengítse a birodalmukat. Ezért a magyar [[rend (feudalizmus)|rendiség]] felszámolására tett kísérleteik elbuktak. A [[17. század]] végén megtörtént [[a török kiűzése Magyarországról]], de ezt a ''„felszabadítást”'' a Habsburg és a német birodalmi haderők végezték, igen csekély magyar részvétellel, így a Habsburgok Magyarországot ''„új szerzeményként”'' betagolták a birodalmukba. Csak a [[Rákóczi-szabadságharc]]ot követő egyezményekben sikerült biztosítani a magyar rendi jogok helyreállítását.