„Gyep” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 89.134.248.178 (vita) szerkesztéséről InternetArchiveBot szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
|||
17. sor:
Munkái még mindig megtalálhatóak a Croome Courtnál (ahol ő tervezte magát a házat is), a Blenheim kastélynál, a Warwick kastélynál, a Harewood háznál, a Bowood háznál, a Milton Abbey-nél és más helyeken.<ref name="kew">{{cite web |url=http://www.kew.org/heritage/people/brown.html |title=Lancelot 'Capability' Brown (1716–1783) |work=Kew History & Heritage |publisher=Kew Gardens |accessdate=16 March 2012 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20121008111550/http://www.kew.org/heritage/people/brown.html |archivedate=2012-10-08 }}</ref> Az általa megálmodott sima, hullámzó gyep, az elszórt [[fa|fák]], a csavaros, kisebb [[patak]]ok észrevétlen lezárásával létrehozott kis tavak új stílust hoztak az angol tájkertészetbe, amely szinte minden korábbi stílusjegyet elsöpört.
A nyílt „angol stílus” először [[Nagy-Britannia|Nagy-Britanniában]] és [[Írország]]ban terjedt el, majd [[Európa]]-szerte, például [[Franciaország]]ban, ahol a tradicionális franciakertet (jadrin à la française) felváltotta a francia
Sokan [[Thomas Jefferson]]nak tulajdonítják az érdemet, hogy először kísérelt meg angol stílusú kertet kialakítani Monticellóban található földjén, valójában azonban előtte többen is kísérleteztek már az angol tájkert utánzásával. Idővel Új-Anglia területén egyre több város hozott létre nagyobb füves területeket, ami egyes kutatók szerint a XIX. század romantikus és transzcendentalista mozgalmainak is köszönhető.
A [[középosztály]] számára akkor vált először elérhetővé a gyep fenntartása, amikor Edwin Beard Budding 1830-ban feltalálta a fűnyírót.<ref>{{cite web|title=Gardening - Design - Georgian and Regency|publisher=[[BBC]]|url=http://www.bbc.co.uk/gardening/design/nonflash_georgianregency4.shtml|accessdate=24 May 2009}}</ref> A következő évtizedekben egyre fejlettebb modellek kerültek a piacra, ezzel együtt pedig a gyep maga is kezdett szélesebb körben elterjedni, többek között azért, mert a sportban is népszerűvé vált.
Az 1870-es évekre a gyep státuszszimbólum-jellegét egyre inkább elveszítette, egyre több helyen jelent meg a lakóövezetekben, parkokban. Az amerikai külvárosokban azzal a szabályozással találta meg helyét igazán, hogy az út és az épület között legalább 30 lábnyi távolságot írtak elő.<ref name="Steinberg">Steinberg, T. (2006). ''American Green, The Obsessive Quest for the Perfect Lawn.'' W.W. Norton & Co. {{ISBN|0-393-06084-5}}.</ref>
|