Wikipédia

„Nyersvasgyártás” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 789 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát Voxfax (vita) szerkesztéséről InternetArchiveBot szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
3. sor:
A '''nyersvasgyártás''' a vas- és acélkohászat technológiai folyamatának első alapvető fázisa. A [[vas]] a természetben nem fordul elő színfém formájában (legfeljebb a meteoritvas ilyen), ezért azt érceiből, tűzi [[kohászat]]i eljárással kell előállítani. A tűzi kohászat során a vasércből – ami főleg vasoxidok elegye – az oxigént redukálással távolítják el. A redukáló anyag [[szén]] (''[[koksz]]'', a kohászok szóhasználatában „karbon”). A koksz nemcsak redukálja a vasérceket, de megfelelő hőmérsékletet is ennek égése biztosítja. A nyersvasat többnyire [[nagyolvasztó]]ban, speciális aknás kemencében állítják elő. Vannak más eljárások is, de a nagyolvasztó a nyersvasgyártás legtipikusabb kemencetípusa: olyan, aknás [[Kemence (kohászat)|kemence]], amelynek működtetéséhez kisegítő egységekre (léghevítőkre, fúvógépházra, torokgáztisztítóra stb.) is szükség van. A nagyolvasztót és a kisegítő egységeket együtt '''nagyolvasztómű'''nek nevezik.
 
A nyersvasgyártás történetét az [[1300-as évek]]tőlévektől követhetjük: a levegőfúvatás fejlesztésével ekkor sikerült a [[bucakemence|bucakemencékben]] elég magas hőmérsékletet elérni. Az így előállított vas ugyan nagy széntartalma miatt eleinte használhatatlan (''pig iron'', ''csugunnaja szvinka'', azaz ''disznó vas'') volt, mégis ez a nyersvas vált az ipari méretű, kétlépcsős [[acélgyártás]] első fázisává.
 
== A nyersvasgyártás története ==
9. sor:
Nem tudjuk pontosan, hogy miként és hol nyerték ki először vasércből a vasat, de az tény, hogy a [[Régészet|régészek]] Egyiptomban, el-Girzában, az i. e. 3500-tól i. e. 3200-ig terjedő időszakból származó meteoritvas anyagú gyöngyöket, a [[Gízai nagy piramis|Kheopsz-piramisnál]] pedig vasszerszámokat találtak. Mivel a vas idővel elrozsdásodik, a maradványok elvesznek számunkra, így a vasgyártás több mint 6000 éves múltja csak feltételezés.{{refhely|Sziklavári János}}{{refhely|Farkas Ottó 1989|19. oldal|azonos=F19}}
 
Az első kohók voltaképpen olyan, kis gödrök voltak, amiket széljárta helyeken kapartak ki. Ezekben a vasércet faszénen izzították. A szén redukálta a vasoxidokat, azaz eltávolította az oxigént a vasércből. A gödrök egyre nagyobbak lettek, és falukat előbb-utóbb agyaggal tapasztották ki. Európában ez a fajta „közvetlen acélgyártás” az [[i. e. 7. század]]banszázadban, a [[Hallstatti kultúra|hallstatti kultúrával]] terjedt el – ekkor a vasat és a bronzot még együtt használták. Kontinensünkön a vasszerszámok az [[i. e. 5. század]]banszázadban, a [[La Tène-kultúra|La Tène kultúrával]] szorították ki végleg a bronz eszközöket.
 
A kohókat domboldalakba építették, így egyszerűbb volt őket kezelni, és a természetes huzatot is jobban hasznosították. A dombról – felülről – könnyen „etethették” a kemencét, a lejtő felől – alulról – pedig egyszerűbben szíthatták a tüzet. A termék alig olvadt meg, a viszonylag kis hőmérséklet miatt a vas alig ötvöződött a szénnel, ezért az ércből acélszerű – igaz, salakkal szennyezett – terméket kaptak. A salakot [[kovácsolás]]sal távolították el, így tették az anyagot felhasználhatóvá. A legrégibb ilyen kemencét az egykori római ''Noricum'' tartományban tárták fel a mai [[Ausztria|Ausztriában]].{{refhely|azonos=F19}} A fejlődés eredményeként a kemencék tovább nőttek, és már a levegő befúvásáról is gondoskodtak. Ezeket a ''bucakemencék''et évszázadokon át használták.{{refhely|Farkas Ottó 1989|20. oldal|azonos=F20}}{{refhely|Remport Zoltán 1995|12. oldal}} A honfoglaló magyarok telephelyein sok ilyen kemencét tártak fel – sőt, minden nagyobb uradalomnak saját kohóüzeme volt. Magyarország területén kétféle típusú, a [[1010–12. század|10]]–[[12. század]]bólszázadból származó kemencét tártak fel: az egyik főleg kelet-magyarországi ([[Imola (Magyarország)|Imola]], [[Trizs]]), a borsodi érclelőhelyek környékén gyakori kemence ''(imolai típus)'', amelyet egy műhelygödör oldalába mélyítettek és elölről fújtattak, a másik, főleg nyugat-magyarországi ([[Kőszegfalva]], [[Vasvár]]), szintén műhelygödörbe telepített, de onnan kissé előreálló típus. Ez utóbbi oldalról is fújtatható.{{refhely|Gömöri János 1985|320. oldal}} Az érclelőhely (ebben a korban alapvetően a [[gyepvasérc]]eket dolgozták fel) és gazdag erdőség közelében épített üzemek olcsón állították elő a vasat, így eladásra, sőt exportra is termeltek. Királyaink is tudták, milyen fontos a vaskohászat, ezért a fejlett vaskultúrájú országokból hoztak be kohászokat.{{refhely|Sziklavári János}}{{refhely|Farkas Ottó 1989|22–24. oldal|azonos=F22}}
 
[[Fájl:Oskoho01.jpg|bélyegkép|balra|Az újmassai őskohó]]
Amikor a kézi erővel hajtott bőrtömlős fújtatókat vízi erővel hajtottakkal váltották fel, nagyobb hőmérsékletet értek el (hazánkban ez a megoldás [[1320]] körül kezdett elterjedni). Az így hevített nyersvas megolvadt, és ezért több szenet (karbont) vett fel. Miután megszilárdult, ez a termék rideg, törékeny, kovácsolhatatlan volt, és nem tudták a korábbi módon felhasználni. Először rossznak, „selejtnek” tartották, innen ered a nyersvas angol neve: ''pig iron'', orosz neve: ''csugunnaja szvinka'', mindkettő magyar megfelelője: ''disznó vas''{{refhely|Sziklavári János}}{{refhely|azonos=F20}} – viszont felfedezték az [[öntöttvas]]at. A kohászok egy idő múlva persze megtanulták, hogyan állíthatnak elő ebből az „elrontott” vasból kiváló acélt.
 
A bucakemencéket a [[18. század]]igszázadig használták. Egyes vidékeken, például [[Stájerország]]ban akkorára nőttek, hogy kőből rakott aknájuk volt, aminek magassága elérhette a 8 métert. Ezeket egyes szerzők ''gomolyakemencéknek'' nevezik, és a nagyolvasztó felé vezető út önálló állomásának tekintik.{{refhely|Geleji Sándor 1955|19. oldal}}
 
A hazai vasipar fejlődésében fontos állomás volt az 1700-as évek eleje, amikor a [[Rákóczi-szabadságharc]] fegyverigénye szükségessé tette a vasgyártás bővítését: elsősorban a [[Felvidék]]en és [[Erdély]]ben építettek új kohókat és hámorokat (kovácsüzemeket). Ekkor már ismerték a [[frisstűzi acélgyártás]]t, és a vasüzemek némelyikét ilyennel is kiegészítették.{{refhely|Sziklavári János}} Ez az a korszak, amitől a hazai iparosodás beindulását számítjuk. A Selmecbányán 1735-ben alapított [[Selmeci Akadémia|Bányatisztképző Iskola]], később Bányászati és Erdészeti Főiskola sorra bocsátotta ki a képzett bányász-kohász szakembereket, akik komoly szerepet játszottak a kohászat fejlesztésében.{{refhely|Geleji Sándor 1955|30. oldal}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Nyersvasgyártás”