„Zarándoklat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
26. sor:
A [[Jeruzsálem]]be eljutott zarándokokat már valóságos szenteknek tartották; s ha útjukról visszatértek kimeríthetetlen kíváncsisággal hallhgatták elbeszéléseiket viszontagságaikról.{{refhely|Félegyházy Józsefː Az egyház a korai középkorban}}
Az utakról szóló beszámolókat többen feljegyezték az utókor számára. Gyakran szóltak arról, hogy látták [[Epheszosz|Efezus]]ban a [[A hét alvó legendája|Hét Alvó Szent]] barlangját
A középkorban a keresztény zarándoklat a hit bizonyítását szolgálta, hiszen a zarándokhelyek gyakran messze voltak, az oda vezető út fárasztó és olykor veszélyes is volt, mert például az átkelőknél, hegyszorosoknál gyakran rablók leselkedtek. Ezért nagy jelentősége volt annak a fogadalomnak, hogy egy bizonyos határidőn belül valaki zarándokútra kerekedik ''(votum peregrinationis)''. A hatásosság érdekében barátok jelenlétében, hangosan szólva, térdre ereszkedve és az égbe emelt karokkal került sor erre a fogadalomtételre.<ref>Krötzl, Christian (1997). "Den nordiska pilgrimskulturen under medeltiden." In: Helgonet i Nidaros. Olavskult och kristnande i norden, 153. o.</ref>
| |||