„Zeneszekrény” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
14. sor:
Ezekhez eleinte külön, nagyméretű dobozt készítettek.
Az 1930-as évek közepén főleg az Egyesült Államokban kezdtek különféle bútor stílusokhoz alkalmazkodó kivitelezésű, szekrényszerű bútorokat készíteni néha művészi faragásokkal, intarziával, amelybe különféle, különböző gyártmányú jó minőségű rádiókészülékeket lehetett beépíteni. (A nagyobbak mérete jellemzően 1,5 méteres magasság, egy méteres szélesség és fél méteres mélység (előlaptól a falig) körüli volt.)<ref>Talán a legnagyobb a Crosley WLW Model Super-Power Radio Receiver (1936)</ref>
A szekrény elején felül - általában kissé döntött - sík lapot építettek be, amin ki kellett vágni a külön megvásárolt rádió típusának, kezelőszerveinek, skálájának megfelelő alakú nyílásokat.
32. sor:
De a modellek többségénél azt egyszerűen a szekrény aljára szerelték.
Mivel a drágább berendezések ára egy autó árával vetekedtek<ref>Rádióélet 31. o.ː pl. a Scott Philharmonic 1000 dollár.</ref>, így az asztali készülékekkel ellentétben nem volt szempont, hogy a rádió és lemezjátszó egyes egységeket közösen használhatott (végerősítő, hangszórók).
Egyes gyártók külön polcos részt alakítottak ki a hanglemezek számára, de előfordult beépített bárszekrény is. Ez utóbbi nem lehetett igazán praktikus, mert az italokat nehéz volt megfelelően elszigetelni a csöves készülékek hőkibocsájtásától.
| |||