„Ősmagyar vallás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
356. sor:
A kazárokhoz és dunai bolgárokhoz hasonlóan, a magyarságnál is megteremtődött a vezérek kultusza. Ennek ékes példái [[Botond vitéz]] és [[Lél|Lél vezér]] története.<ref>"Hősi epikánk töredékeit itt-ott felcsillantó krónikáinkból is kitűnik, hogy e hősök ''egész népük képviselőiként'' kerekednek felül ellenségeiken, mint [[Botond vitéz|Botond]], vagy buknak el, mint [[Lél]]." Dienes István: A honfoglaló magyarok. Corvina kiadó, 1974, Budapest, "Hereditas"-sorozat, 55.old</ref> Még a keresztény középkor lovagszentjét, László királyt is keleti eredetű hősmonda népe nevében kiálló vitézeként szerepeltetik.<ref>Dienes 1974, 55. old.</ref> A vezérkultusz tehát, keresztény köntösben kissé átalakulva/kiegészülve, de tovább élt a magyarság lelkében.
A vezér ill. nagyfejedelem a napot megszemélyesítő, megszentelt vezető volt. Felsőbb hatalmak akaratából és támogatásával uralkodott.<ref>"A Nap-jelkép mindenekelőtt a szent fejedelemhez, a '''kündü'''hüz kötődött, akinek a méltóságnevében is a török ''kün'', "nap" szó lappang. Olyan kivételes lény volt a magyarok hite szerint, mint a türkök szent kagánja vagy a kazárok szakrális királya, aki az '''Ég'''től született, s így felsőbb erők, az Ég rendeléséből szervezte meg birodalmát, szabott törvényt, s tette boldoggá, gazdaggá népét. (Dienes 1974, i.m.56. old)</ref> A földi világ az égi világnak vetülete,kiterjesztése, tehát amint a vezér ill. nagyfejedelem rosszul uralkodik, uralma alatt nagy csapások történnek, ez azt jelenti, hogy elveszítette a felsőbb erők támogatását, és élete feláldozásával át kell adnia helyét a mennyei erőktől kedveltebb utódjának.<ref>Kialakult egy égi sugallatú rend képzete, melynek földi letéteményese a nagyfejedelem, aki az "Ég csúcsáról" támogatva, egész népe érdekében végzett varázsos tevékenységéhez segítséget nyer, s ha pártfogói kegyét elveszti, elöregszik, vagy népét csapás éri, élete feláldozásával át kell adnia helyét a földöntúli erőktől kedveltebb utódjának. (Dienes 1974, 56. old)</ref> Ez magyarázhatja Álmos feláldozását, úgy jelképes mint valóságos értelemben, a Kárpát-medencébe történő belépéskor. Szabados György történész (SZTE Magyar Mediévisztika) az egyik Szent István-legenda leírása nyomán megengedhetőnek tartja, hogy Géza nagyfejedelem saját uralmát, vérvonalát megőrzendő számos rokonát tette el láb alól. Ez elmélet igaz lehet Álmosra nézvést is, aki elképzelhető ezáltal
A népüket képviselni tudó, hivatott hősökben való bizodalom mellett a földi szent fejedelem mintájára, annak légbe vetült másaként kialakult a Felső-Ég-Istenbe vetett hit, a Mindenség-Fejedelmének képzetével, a samanizmusnál ''magasabb rendű'' vallásos meggyőződés, afféle pogány kori államvallás. A különféle eredetű, különféle pogány hiedelmeket valló, sőt a tételes vallások tanaitól is megérintett népelemek egységbe forrtak össze, s a világmindenségről alkotott képzeteikben - a hitéletüket híven tükröző temetkezési szokások<ref>Például: a hétrétegű másvilág megjárásához hét nyílcsúcs velük adása; sajátos szemfedő alkalmazása, lovas temetkezés, stb.</ref> és művészetük tanúsága szerint - legfeljebb árnyalatnyi különbség észlelhető.<ref>Dienes 1974, 56.old</ref>
| |||