Főmenü megnyitása

Módosítások

; Mágikus világkép
A mágikus világképben a menny és a föld, a természet szellemei, továbbá a túlvilági ősök mindent megadnak az embereknek és védelmezik őket.
Ezen világkép legfontosabb területe az elemi vagy természetmágia, amely mindenséget alkotó elemek mágikus befolyásolása volt. A természetmágiában a víz, tűz, lég és föld nem mint elvont fogalmak voltak jelen, hanem amiből az ember és minden más alkotva van. A tüzet például a magyarok minden évben újra szentelték, és ezt a szentelt tüzet az oltárra tették, s ezzel az embert mozgató belső erőt, a népet védő harcosok virtusát megáldották. A víz a megtisztulásnak, a táplálásnak és a fennmaradásnak a szimbóluma volt. A forrásoknál végzett szertartásokkal érték el például, hogy az eső áldást hozó legyen és ne pusztító.{{refhely|Mireisz Lászlóː A magyar vallás}} A tűz és a víz, mint [[alapelemek|őselemek]] tisztelete a kereszténységbe is átkerült, és a mai napig megőrződött a katolikus [[Szentmise|szentmisé]]ben. Úrnapi és feltámadáskori körmenetkor az [[oltáriszentség]] (''amely a fényes napkorongra emlékeztet'') kitételéhez mindig tüzet raknak.{{refhely|Szabó Máriaː A magyarok csillagai}}
 
A tűz és a víz, mint [[alapelemek|őselemek]] tisztelete a kereszténységbe is átkerült, és a mai napig megőrződött a katolikus [[Szentmise|szentmisé]]ben. Úrnapi és feltámadáskori körmenetkor az [[oltáriszentség]] (''amely a fényes napkorongra emlékeztet'') kitételéhez mindig tüzet raknak.{{refhely|Szabó Máriaː A magyarok csillagai}}
 
A levegő a mozgásnak, a felemelkedésnek és az áthagyományozásnak volt a szimbóluma, és a magasba felnyúló fa vagy [[Kerecsensólyom|kerecsen]] madár formájában tisztelték. A föld a beteljesülésnek, az újjászületésnek és a megtartásnak a jelképe és kő, hegy vagy szikla formájában tisztelték.{{refhely|Mireisz Lászlóː A magyar vallás, 85. o.}}
84 040

szerkesztés