„Comenius” változatai közötti eltérés

Comenius gondolkodásában felfedezhetők a [[huszitizmus]] radikális irányzatának ([[táboriták]]) antifeudális, [[utópia|utópisztikus]] nézetei, ám a társadalmi problémákat lényegesen békésebb úton, a nevelés és oktatás eszközeivel kívánta orvosolni. A [[Morva Testvérek]] lelkészeként, az [[1620]]-as [[Harmincéves háború|fehérhegyi csata]] után az ellenreformáció üldözését volt kénytelen elszenvedni. Bujkálni kényszerült, majd hittestvérei kis csoportjával száműzetésbe vonult. A háború kezdetén feleségét és két gyermekét is elveszítette. A megpróbáltatások azonban nem törték meg élet- és munkakedvét. Erős hittel folytatta pedagógiai tevékenységét. [[1627]]-ben a Morva Testvérekkel a [[lengyelország]]i [[Leszno|Lesznó]] (Lissa) városában nyert menedéket, ahol viszonylagos nyugalomban dolgozhatott tizenkét éven keresztül. Itt írta meg az egyik legfontosabb pedagógiai művét, melynek címe: „Didactica Magna” (Nagy oktatástan), továbbá első jelentős latin nyelvkönyveit. Ebben az időben kezdett hozzá a panszofia-koncepciójának kidolgozásához is. Comenius felfogásában ez egy olyan enciklopédikus ismeretrendszer, melynek elsajátítása révén minden ember az ismeretek összefüggő teljes rendszerére tesz szert. Ez az, ami hozzásegíti a társadalmat a fejlődéshez, és amely segíti az egyént is megtalálnia a helyét a világban. 1641-ben előbb Angliába, majd Svédországba hívták az akkor már Európa-szerte híres pedagógust, hogy közreműködjön az oktatásügyi reformokban. Az [[1640-es évek]] végén visszatért Lengyelországba és a [[Morva Testvérek]] püspöke lett. Innen [[1650]]-ben [[Magyarország]]ra érkezett. Saját írásainak önéléletrajzi adatait hitelesnek elfogadó korábbi életrajzírói nyomán elterjedt téves adat, hogy Comenius [[Lorántffy Zsuzsanna]] és fia, [[Rákóczi Zsigmond (1622–1652)|Rákóczi Zsigmond]] közvetlen meghívására érkezett Sárospatakra. Péter Katalin kandidátusi disszertációja nyomán a kutatók ma már úgy vélik, hogy Comenius maga kezdeményezte Patakra jövetelét egy korábbi meghívás felhasználásával, mivel a cseh tudós úgy vélte, Habsburg-ellenes terveihez felhasználhatja Rákóczi Zsigmond politikai elképzeléseit.<ref>CSORBA Csaba – [[FÖLDY Ferenc]] – KÖDÖBÖCZ József (szerk.): Comenius és a magyar mővelıdés. Sárospatak, 1994. p. 26–29. hivatkozás itt: [http://doktori.btk.elte.hu/hist/karman/diss.pdf Kármán Gábor: A külpolitika átalakulása a Rákócziak Erdélyében a harmincéves háború után, 344. old.]</ref>. Comenius a sárospataki református kollégiumban is tanított. A város máig őrzi emlékét, a tanítóképző főiskola ma az ő nevét viseli (Comenius Tanítóképző Főiskola, [[2000]]-től [[Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar]]). Itt írta meg két igen fontos művét, a „Schola Ludus” (Az iskola mint játékszín) és az „Orbis sensualium Pictus” (A látható világ képekben) című műveket. Ez utóbbi több nyelven számtalan kiadást ért meg, még [[1842]]-ben is kiadták, hogy a kisdiákok abból szerezzenek átfogó, életközeli ismereteket a világról. [[1654]]-ben visszatért Lesznóba, majd később [[Hamburg]]ba költözött. Élete utolsó szakaszát [[Amszterdam]]ban töltötte, ahol jelentős anyagi támogatást nyújtottak tudományos munkásságához. Ott rendezte sajtó alá pedagógiai műveinek teljes gyűjteményes kiadását (és közben gyüjtött anyagot a "Clamores Eliae" munkájához). Itt érte a [[halál]] [[1670]]-ben.