„Hidegháború” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
38. sor:
A [[második világháború]] végére a két győztes nagyhatalom közötti egyre nehezebben tartható [[Szövetséges hatalmak a második világháborúban|szövetség]] már nem tudott ellenállni a [[Szovjetunió]] és az [[Amerikai Egyesült Államok]] ellentétes [[ideológia|ideológiáinak]] és [[nagyhatalom|nagyhatalmi]] rivalizálásának. Mindkét nagyhatalom a védelme alatt álló [[európa]]i országokból egy katonai szövetséget kovácsolt: nagyrészt nyugaton [[1949]]-ben az Egyesült Államok vezetésével kialakult az [[Észak-atlanti Szerződés Szervezete]], keleten pedig [[1955]]-ben [[Szovjetunió|szovjet]] irányítás alatt a [[Varsói Szerződés]].
 
[[Winston Churchill (miniszterelnök)|Winston Churchill]] [[1946]] márciusában a Missouri állambeli Fultonban Truman anmerikai elnök szűkebb pátriájában tett szívességi látogatása során tartott híres beszédében kijelentette, hogy egy „Baltikumtól Adriáig tartó [[vasfüggöny]] hullott le Európára”. Ez azonban csak [[1948]] után lett igaz, amikor is a [[prágai puccs]] során a [[kommunizmus|kommunisták]] [[Csehszlovákia|Csehszlovákiában]] megragadták a hatalmat. A II. Világháborúbólvilágháborúból gazdaságilag is győztesen, soha addig nem látott prosperitással előlépett Amerikai Egyesült Államoknak elemi érdeke fűződött az akkorra csúcstechnológiákat is megszerző, sőt atomhatalommá vált legnagyobb katonai erőnek - és főleg az ipari potenciál - gazdasági továbbvitele, ami a katonapolitikai vezetéstől az addigihoz képest változatlan, nagyléptékű ellenségképet kívánt meg az egész államgépezettől is. Ennek az érdeknek felelt meg a 40 éven keresztül a Szovjetunió felbomlásáig tartó hidegháborús állapot szakadatlan gerjesztése és fenntartása.