„Irak–iráni háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
25. sor:
1980. [[Szeptember 22.|szeptember 22-én]] Irak hadüzenet nélkül, megelőző légicsapásokkal támadta meg Iránt, majd szárazföldi erői átkeltek a [[Satt el-Arab]]–[[Arvand-Rud]] határfolyón, benyomultak a forradalomtól meggyengített ország területére, és elfoglalták [[Horramsahr]] (Khorramsahr) határvárost és [[Huzesztán tartomány]] délnyugati sávját. Az iráni csapatok első vereségeiért [[Abolhaszan Baniszadr]] elnököt tették felelőssé, aki [[1981]]. [[június 21.|június 21-én]] lemondásra kényszerült és elmenekült az országból. Iránnak azonban sikerült viszonylag gyorsan újjászerveznie hadseregét, és [[1982]] nyarára visszafoglalta az Irak által elfoglalt területeit. A háború következő hat éve lényegében [[Lövészárok-hadviselés|állóháború]] volt, amely módszereit tekintve az [[első világháború]]ra hasonlított a legjobban. Ennek oka, hogy mind Irán, mind pedig Irak hadserege korszerűtlen volt mind fegyverzet, mind képesítés tekintetében. Az iraki hadsereg a háború után sem fejlődött sokat, mert a [[2003]]-as [[iraki háború]] során is rövid időn belül összeomlott az ellenállása a támadó amerikai, angol és egyéb csapatokkal szemben.
A megmerevedett frontokon a katonák [[lövészárok|lövészárkokat]] ástak, [[szögesdrót]]-akadályokat és [[géppuskafészek|géppuskafészkeket]] telepítettek, melyeket gyakran rohammal igyekeztek elfoglalni. Irak széles körben alkalmazott – nemcsak az iráni katonák, hanem saját [[kurdok|kurd]] kisebbsége ellen is – [[vegyi fegyver]]eket, elsősorban [[mustárgáz]]t. A kurdok fegyveresei az önállóság reményében az irániak mellé álltak, ez okot/ürügyet adott Szaddámnak az ellenük való népirtásra. Irak konzervatív, radikális része, amely főként síitákból állt és rokonszenvezett Khomeinivel, szintén csatlakozott az ellenséghez (ők is egy külön iraki síita állam létrehozását helyezték kilátásba iráni mintára). Iránból önkéntes [[Mudzsáhid|mudzsáhedek]] álltak az iraki hadseregbe. Mind az iraki, mint az iráni hadseregben harcoltak arab önkéntesek gyakorlatilag minden arab nyelvű államból igen jelentős számban, ki-ki milyen meggyőződés szerint (Khomeini mellett vagy ellene foglalva állást), ugyanakkor igen sok afrikai muzulmán is harcolt szintén mind a két oldalon. A [[szudán]]i kormány ráadásul közvetlen utasításra küldött harcoló egységeket az iraki hadseregnek Irán ellen, tehát Szudán kvázi részt vett a háborúban.
Éppen a kurdok jelenléte miatt félő volt, hogy a háború átterjedhet más államokra is, ahol jelentékeny számú kurd kisebbség él. Ilyen veszélynek különösen [[Törökország]] volt kitéve, ahol ma is számos függetlenségre törekvő kurd csoport működik.
| |||