„Jiddis nyelv” változatai közötti eltérés

(1 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10))
== A jiddis nyelv története és nyelvjárásai ==
 
A jiddis nyelv neve a [[zsidó nép]] német nevéből képzett melléknévből (ném. ''JudeJüdisch'' > jid. ''jidjidish'' ’zsidó’) származik, és mint ilyen, először 1597-ben tűnik fel az irodalomban. A külvilág, a nagyfokú német nyelvi affinitásra való tekintettel, a jiddist szinte a legújabb időkig „zsidó-német” (ném. ''Judendeutsch'' v. ''Jüdisch-Deutsch,'' ang. ''Judeo-German'') néven tartotta számon. Zsidó körökben, különösen német területen, a jiddist egyszerűen ''taytsh''nak, azaz ''német''nek (vagy ''yidish-taytsh''nak, ''iwri-taytsh''nak) nevezték, vagy még gyakrabban – lenézőleg – éppenséggel ''[[zsargon]]''nak, egyfajta „elrontott” német nyelvváltozatnak nyilvánították. (Ez utóbbi a 18. századi zsidó [[felvilágosodás]] (Haszkala) képviselőinek minősítése.) Az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] vezetői német [[nyelvjárás]]nak tartották, visszautasítva a galíciai és bukovinai jiddis nyelvű lakosság nyelvi emancipációs törekvéseit. A jiddis ma önálló nyelv, amely számos más héber, ófrancia, szláv stb. eleme ellenére is a [[germán nyelvek]] déli csoportjához tartozik és történetileg a német nyelv legjelentősebb származéknyelvének tekinthető.
 
A korai jiddis nyelv – héber-arámi és ófrancia elemeitől eltekintve – lényegében nem különbözött a környezet német nyelvétől. Hordozói azonban elsősorban városi réteget alkottak, így érthető, hogy a jiddis nem egyszerű nyelvjárásként fejlődött. Német nyelvjárási alapját tekintve a jiddis felnémet jellegű, ezen belül közép- és délnémet nyelvi elemek összeötvöződéséből született meg, mégpedig lényegében a középfelnémet korszakban. Az ezt megelőző szakaszt több kutató ''ősjiddis''nek nevezi. A 14–17. sz. fejlődési szakaszát ''ójiddis''nek hívják; a 18. századtól kezdve pedig ''újjiddis''ről beszélnek.