„Egri csillagok” változatai közötti eltérés

A mű lapjain kibontakozik a [[Magyarország három részre szakadása|három részre szakadt Magyarország]] állapota: a [[mohácsi csata]] után a törökök [[1541]]-ben csellel elfoglalják Budát, az ország középső része török fennhatóság alatt áll. A törökök hatalmuk megerősítését és területük kiterjesztését megcélozva [[1552]] nyarán újabb hadjáratot indítanak a még el nem foglalt magyar területek ellen, majd több nagyobb végvár birtokbavétele után három seregük [[Szolnok]] alatt egyesült erővel indul aannak végvárvégvára ellen.

A szolnoki vár bevételét követően az óriási haderő<ref>Gárdonyi a romantikus regényekhez hasonlóan korabeli túlzó számadatokat vesz alapul, és a török had létszámát 200 ezresnek írja le. Jelenkori ismereteink szerint csupán ötször kisebb (mintegy negyvenezres) had ostromolta Eger várát, bár a várvédők számát figyelembe az is jelentős túlerő.</ref> [[Eger]] vára alá vonul, amely Dobó István várkapitány vezetésével, másfélezres, maroknyi csapattal küzd meg az egyesült török sereg ellen. A szeptember 11-étől többször megrohamozott, ostrom alá vett védősereg keményen helytáll a támadásoknak, így a törökök súlyos emberveszteségeket szenvednek. Az egyre hidegebb, támadók számára barátságtalanabb időjárás, a [[járvány]]ok és a heves ellenállás egyaránt hozzájárulnak a magyar sikerekhez, s végül a törökök október 17-1817–18-án (38 ostromnap után) – feladva a további hadakozást – visszavonulnak, és eltűnnek a vár alól.